Hazaértem... Igy kell legyen .. a szó igazi értelmében.. 41 nap testet lelket szellemet igénybe vevő küzdelem után megérkeztem. Épp 4 hete ...és már vágyakozással gondolok vissza.. bár melyik időre ... szakaszra .. nem emlékezve semmi nehézségre. Olyan emlékezetes 6 hét az életemből amelyre nem volt példa..Soha ilyen erőpróbának nem volt kitéve testem lelkem szellemem... erőm akaratom kitartásom .Hogy ez mennyire igy van, bizton állitom csak az tudja aki megjárta a Caminót...... Az Út so
|
2013 -vasárnap, 2013. szeptember 8. 07:50
Reményik Sándor "Csak Így"
Csak így-de véghetetlenűl. Csak így-de mindig jobban. Ilyen messziről és ilyen egyedül- És ilyen fájdalomban. Csak így-de múlhatatlanúl, Csak így-de mindig szebben. A "száraz levél" zenélni tanul Mikor hajára lebben. hétfő, 2013. szeptember 2. 00:15
Reményik Sándor
Egy lélek állt... Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; És most hiába, le kell szállanod, Öröktől fogva te vagy kiszemelve, Hogy e testet betöltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng. Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!" S szólt a lélek: "Én nem akarok menni! Én boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vétettem, hogy egedből kivetsz? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S elhagynom búsan és reménytelen Az angyalokat, testvéreimet? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S felöltenem a gyötrő Nessus-inget, A meghasonlás örök köntösét, A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, S láng, mely üveg alól is égig ér: Mit vétettem, hogy bezársz engemet Kehelybe, amely megrozsdásodik, S ampolnába, mely romlandó cserép?!" És szólt az Isten szigorún: "Elég! A törvény ellen nincsen lázadás! Ha milliók mentek panasztalan, Talán te légy kivétel? Mint a fiókát az atyamadár: Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni, S jobban becsülni meg az örök fészket!" S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." S felelt az Úr: "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
|