VISSZHANGOZZÁK AZ ÓDON FALAK…
Zsoltáros Édesapám emlékére
Zsoltárok énekét visszhangozzák az ódon falak,
A dallamok szépen felszabadultan áramlanak
Református templomunk ablakából fel az Égbe,
Mennyei Urunk - Atyánk legnagyobb dicsőségére.
Felszabadultan szállnak Dávid király Zsoltárai,
Talán mindörökre eltűnnek szívünk bánatai.
Temető csendjében még Édesapám is meghallja,
Általa nyer értelmet immár az örök nyugalma,
Hisz éltében, de sokszor Zsoltároskönyvvel kezébe
Indult el templomunkba, hogy Istenünket dicsérje.
Zsoltárok énekét visszhangozzák az ódon falak,
A dallamok szépen felszabadultan áramlanak.
Boldogságot adnak annak ki Hinni tud Mindenkor,
Nem csupán csak azért, hogy majd egykoron az utókor
Elmondhassa azt: Milyen szépen tudott énekelni,
Hanem igaz Hitét soha nem tudta elfeledni.
Istentiszteletre hívó harang kondulására
Édesapám is mindig elindult Isten házába.
Szeretném, ha temető helyett most is itt lehetne,
Gyönyörű szép hangjával velem Zsoltárt énekelne.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Zirc. 2010. 01. 11.
