ITT VAN AZ ŐSZ.   EGY CSOKORRA - VALÓ ÉDESAPÁM NAGY BÁLINT ŐSZI VERSEIBŐL     ITT VAN AZ ŐSZ   Itt van az Ősz, fájón hull a tájra, Elveszett fénye a napsugárnak. Réti boglyán varjak károgása – Levelei hullanak a fáknak. Csodás, szép Ősz merengve vártalak.

              HATÁRKŐNÉL   Túl az erdőn fuldokló ködökben Egy falunak sötét tornya látszik. Ballag a nyáj bús kolompolással Hol a nyárfák egymást átölelik.   Ködökbe vész a vár, a hegyvidék Elhallgatott a bús kolompú nyáj. Megállok itt, kicsordul a könnyem Köszönt a szép, áldott magyar határ.   Hej, mennyi szép orgonát hagytam itt Mennyi álom maradt el mögöttem.

                Kedves Barátaim! Édesapámnak ez a verse úgy tudom, még sehol nem jelent meg. Fogadjátok Szeretettel-:))) Bálint   SÍRHATSZ SZÉKELY ANYÁM Szeretettel ajánlom Dr. Sárosdi Zoltán marosvásárhelyi orvos zászlósnak   /Széttiporva a szívnek lángja ott, Mindenki zokog, Erdély már halott.

                Drága Édesapám nagyon régen írta ezt a versét, de ma is el lehet rajta gondolkodni, azt hiszem...   HUNNIA HELYÉN   Mit látok ős nagy Hunnia helyén Vagy csak gyásztól kápráznak szemeim. Nem a magyar nép lakja e földet, Rongyos gárda, nem az én vérem.

                ALKONYATI SÉTA A BAKONYBAN   Bakonyerdő fái alatt Halkan, csendben járdogálok. Köröttem vadvirágok, Fejem felett csalogányok Zengenek szép imádságot. Valahol tán nem is messze Furulyaszó cseng a csendbe. Pásztor – legény fújja, fújja, Fája szíve, nagy a búja.

                Áldott Emlékű Parasztköltő Édesapám ma is aktuális gyönyörű verse... AKIK ELMENTEK Hozzátok szólok árva magyarok, Kiknek számára itt már nincsen hely. Akik feledni sohase tudtok, Itthon jártok mindig képzelettel. Kik a határnál sírva mentetek, Hogy itt kell hagyni e drága hazát… Kiknek idegen kezek festettek, Véres ujjal bujdosást, vagy halált.