ha, (1), né-ha, vala-ha, minden-ha, so-ha (se-ha). Alapérteménye: idő, kor, innen: hái-bái = régi, ócska.
ha, (2), föltételes kötszó, melyet a régiek név gyanánt ragoztak is. "Hával (föltétellel) oldozta fel." Pázmán.
ha, (3), elvont gyöke a takarót, burkot, héját jelentő haj, hám, hás, hártya származékoknak.
ha, (4), hangosan kifakadó vidám kedélyhang: haha! hahota, hahotáz.
ha, (5), a kérdő hány? hányadik? szók gyöke.
hab, (1), hangut. habog, haboz, habahurgya, habatol, habsol. Vékonyhangon: heb, hebeg, hebehurgya. Szanszkrit, zend ap, perzsa áb, latin aqua.
hab, (2), habzik, habos, habuczkol, habit, habicza. A fehéret jelentő hav, havas gyökkel rokonítható.
háb, hábor, háborít, háborodik, háborog, háború, háboruság.
had, 1) = nemzetség v. család, nemesek hadnagya, csúnya hadak ezek a szömszéd népek. 2) = vezekedés, villongás, háboru, mennyiben hadak (népek) hadak ellen vívnak, hadat indítani, hadakozik, hadakozás. 3) ideoda kapkodás: hadar, hadarász hadonász.
hagy, (1), hagyás, hagyogat, hagyomány, hagyaték. Tájejtéssel: hágy.
hagy, (2) = haj v. hej: hagyma, = hajma.
hagy, (3), hagymáz, hagymázos.
hagy, (4), hagyigál, hagyigálás. l. haj, (1).
hagy, (5), hagyap, = pök, régies, hangutánzó.
hág, hágcsó, hágdos, hágdicsál. Rokona ág, ágaskodik.
haj! (1), baromnógató, üző, távolító szó: haj haj! hajt, hajtsár, hajsz, hajszol, haj hász, hajdú; hajít. V. ö. hi!
haj, (2) = kaj, görbedés, görbeség: hajlik, hajt, hajlós, hajlandó, hajlong, hajtogat, hajtóka, hajk.
haj, (3) = héj, ami valamit föd, takar, borít: haj (ször), hajatlan, hajma, hajlék.
haj, (4) = fehéret jelentő hol: hajnal, régenten: holval.
háj, hájaz, hájas, hájazatlan. A beleket s húst héj gyanánt takaró kövérség.
hák, torokhang hákog, hákogás.
hal, (1), ige: halás, halál, halálozik, halandó, halhatatlan, haldoklik. Rokona: al, alszik.
hal, (2), halánték = alanték az alszik gyökről, mint a németben: Schlafen és Schläfe.
hal, (3), fn. halas, halász, halászat.
hal, (4), = hol: halavány, halaványodik, halaványság, halaványít.
hal, (5), halad, halaszt, halogat, távolódás, tartósság alapérteményével. Rokona: szal, szalad.
hal, (6), halom, halmos, halmoz, halmozás, halmozott.
hál, (1), kedélyszó, hála, hálál, hálás, hálálkodik. Rokona: ál, áld, áldás. Hasonlók a szláv: chwála, fála.
hál, (2), háló, hálóz, hálódzik.
hall, hallás, hallomás, hallgat, hallgatódzik; hallk, hallkan.
hály, hályog, hályogos, hályogzik V. ö. hóly, hólyag.
ham, v. hom: hamu, hamv, hamvad, hamvaszt, hamvas, hamvaz. Régiesen: hom, homu. V. ö. om, omlik.
ham, (2), hamis v. hamos, hamisság, hamiskodik. Hasonló a němet: hämisch.
ham, (3), hamar, hamarkodik, hamarság.
ham, (4), v. hom: hambár, hombár.
hám, hámos, hámoz, hámlik, hánt (hámt). Rokonai: haj, héj.
han, hanság, hant, hancsék. V. ö. lan, lanka, len, lin, lenkó, linkó. Alacson fekvésű söppedékes tér.
hang, hangos, hangzik, hangicsál, hangász, hangol. V. ö. zen, zeng.
hány, (1), ige: hányás, hánytat, hánykolódik, hányogat, hányakodik.
hány, (2), mennyiség kérdő, elemezve: ha-ny = me-nyi, mennyi.
hany, hanyatt, hanyatlik, hanyatlás, hanyag. V. ö. lan, lankad, és henye.
hap, hangutánzó: haps, hapsol, hapsi.
háp, hangut. sáp: hápog, sápog, a récze.
har, (1), kedélyhang: haragszik, haragos; harcz, harczol.
har, (2), hangut. haris, harkály, harang; hars, harsog, harsány.
har, (3), = mar: harap, harapdál, harapós.
har, (4), = sar, sarj, haraszt, harság.
hár, (1), hárántos, háránték, hárántékos, háramlik, hárít. Kicsinyitve: hir, hirgál.
hár, (2), = hám, hárs, hártya. V. ö. kér, kéreg; latin cortex.
has, (1), fn. hasal, hasas, hasló. Hasonló a hellen: gasthr.
has, (2), hasad, hasadék, hasít, hasogatás, hasáb; hasonlik.
hat, (1), ige: hatás hatalom, hatalmas, hatalmaz, ható, hatóság. Mint tehetőigének képzője vékonyhangon het: jár-hat, kel-het.
hat, (2), számnév: hatan, hatod, hatos, hatvan.
hát, hátra, hátul, hátas, hátrál, hátság.
haz, v. ház: haza, hazai, házal, házas, házasodik. Olaszul: casa, ném. Haus.
haz, hazud, hazug, hazugság, hazudtol.
heb, hangut. hebeg, hebegés, hebetel, hebehurgya. Vastaghangon: hab, habog.
hed, heder, hederít. Vastaghangon: had, hadar, sad, sadar. Alapérteménye: forgó mozgás.
heg, (1), heged, hegedés, hegeszt, (jeged, jegedés?)
heg, (2), hegedű, hegedül, hegedüs. Tájejtéssel hed, hedegű (idegű, ideges hangszer?)
hegy, (cuspis) hegyěs, hegyéz, hegyésít; hegy (mons) hegyes, hegyecske, hegység. Atv. ért. hegyke.
hej, indulatszó, hejhuj! hejehuja!
héj, = haj: kenyérjhéj, héjas, héjatlan, héjaz.
hely, helyes, helyez, helyezkedik, helyecske; átv. ért. helyés, helyésél, helyésen, zárt ě-vel.
hěm, v. höm: hěmpěly, hömpöly, hěmpělyěg, hömpölyög, hěmpěrěg, hömpörög, hěngěr, hěmzsěg, hěngěrěg. Rokonai: göm, gömöly, gom, gomoly hom, homor.
heny, henye, henyél. Vastagh. hany, hanyag, hanyagol.
her, (1), here, herél, heréczel; hereméh.
her, (2), éles e-vel, hervad, hervaszt, hervatag. Rokona: sor, sorvad.
her, (3), hangut. herákol, hereg, herreg, herseg.
hess, madarakat üző szócska. Hess innen! hesseget, hessegetés.
het, hetvenkedik, hetvenkedés. Forditva vet, vethenkedik, = hányjaveti magát.
hét, tőszámnév, ékvesztő-heted, hetes, hetven, hétfő v. hetfő.
hev, (1), hever, heverés, heverész. Rokona: hév, hévizál.
hev, (2), = öv: heveder, ami öv gyanánt kerit valamit = öveder.
hí, (1), hi-ú hiuság, hiv, hivalkodik; hiány, hiányzik, hiányos, hiánytalan; hitvány; hiba, hibázik, hibátlan.
hi! (2), lovat nógató szócska. Hi fakó! Máskép: gyi! deh!
hi, (3), elvont gyöke hisz, hitet, hit, hitel, hiteget szóknak és származékaiknak.
hí, v. hü, (4), hideg, hidegszik, hiv, hives, hüv, hüvös. Ellenkező érteményü: hé, hő.
hib = lib, az alásüppedés, lemerülés alapérteményével: hiharcz, hibók, hibban, hibbant.
hid, hidor, had, = hadar, sad, sadar.
hid, v. híd: hídal, hídas, hídaz, hidlal.
him, v. hím: himlik, hint, hímez, hímes, himlő. V. ö. om, omlik.
hin, (1), = in fn. hinpók = inpók, hinpókos, inpókos.
hin, (2), hinta, hintáz, hintó, hindzsa, hinár, himbál (hinbál). Előleh nélkül rokona: in, inog, ingat.
hinny, hangutánzó: hinnyog, hinnyogás. Hasonló: vinny, vinnyog.
hip, v. hopp, széles kedvü indulatszó hiphop! hopsza! A szökés, ugrás alapértményével. Egyezik vele a német: hüpfen.
hír, néha ékvesztő fn. híres, hiresztel, hirtelen, hirdet, hírhedik.
his, hiska, hiskó, v. viskó. A ház szónak kicsinyitett változata, = házikó.
híz v. hiz vékonyhangu ragozással: hízeleg, hízelkedik. V. ö. íz, ízlik.
híz, v. hiz, vastaghangu: hízás, hízik, hizodalmas, hizóka, hizlal. Rokona: íz, izom, ízmos, izmosodik.
hó, (1), = hov, v. hav; hovas, havas, havazik, hód.
hó, (2), megállító parancs szó: hó ha! hódit, hódúl.
hóly, hólyag, hólyagos, hólyagzik; V. ö. hály, hályog.
holl, hangut. holló (hor-ló), hollós; hollároz.
hom, (1), homály, homályos, homályosít, homályosodik.
hom, (2), = gom, kom: homorú, homorodik, homolít, homolka, homlok.
hom, (3), homok, homokos, homu. Előleh nélkül = om, omlik. A homok és homu (hamu) omlékonyak.
hon, honi, honos, hontalan, honn, sehonna. Rokona a német: heim, török kon-mak am. lakni.
hón, hón-al, hón alatt, hón alá fogni valamit.
hop, hoporcs, hoporcsos, hoporj, hoportyag.
hor, (1), hajlott, görbült valami; horog, horgas, horgad, horgaszt, horgony, horgász.
hor, (2), metszés, dörzsölés érteményével: horhol, horzsol, horny, hornyol, horhó.
hor, (3), beesett, csappant; horpad, horpasz, horpaszt.
hor, (4), hangut. horcz, horczog, horty, hortyan, hortyog, horkan, horkol.
hor, (5), = hoz ige: hord, hordogat, hordoz.
hor, (6), hordó, talán = gordó, gördű lékeny tulajdonságától?
hór, magasság: hóri, hórihorgas, nagy magas. Előleh nélkül: ór, órias, óriás.
hosz, hossz, hosszu, hosszuság, hosszas, hosszit.
hoz, (1), ige, hozás, hozatal, hozakodik, hozomány.
hoz, névrag = od, oda, ház-hoz, ház-oda.
hő, = he-ű, heves, mint: bő = be-ű, be-ő.
höb, hangut. höbög, höbögés, höbögő: V. ö. hab, habog, heb, hebeg.
hök, v. hők: hökken, hökkent, hőköl, hőköltet.
höl, höle, máskép héla = üres, hiányos. Rokona: héj, híj, ném. hohl.
höm, hömb, hömp, hömböly, hömpöly, hömbölyget, hömpölyget. V. ö. göm, gömböly.
hör, hangutánzó: hörög, hörgés; hörp, hörpöl, hörpent; hörcsök, hörcsökös.
hu! v. huh! visszaborzadási kedélyhang, és a bagolymadár természeti hangja: huhog.
hucs! disznóüző szócska, vékonyh. hűcs!
huj, víg kedélyszó: hejhuj, hejehuja, hujj, hujjogat.
hull, hullás, hullat, hulladék, hulla.
huny, hunyorog, hunyorgat, hunyorít, hunyorodik; hunny, hunnyászkodik. Rokona: kuny, suny.
hup, (1), hangut. hupog, hupogás, huppan, huppant, huppolag, hupora, hupi (kék), a hupálásnak, verésnek kék foltja.
hup, (2) = kup, csup: hupa, csomó, hátahupás, kinek a hátán púp van.
hur, (1), hangut. hurít, hurogat; hurut, hurutol, hurukkol; hurgya, hebehurgya.
hur, = hor, (2), hord: hurczol, hurczolgat.
hur, (3), hurok, hurkol, hurkolás. Előleh nélkül: ur, urok.
húr, húros, húroz. Egyezik vele a lat. chorda.
hus, hangut. husáng, husángol, fordítva: suh, suháng.
hús, húsos, húsosodik, húsosság.
húsz, tizedes számnév: huszad, húszas.
húg, v. hug, fiatalabb nőtestvér, kihangzással: huga, hugám.
húgy, (1), a régieknél am. csillag, hód v. hold-ból alakúlva; többesben: húgyak.
húgy, (2), fn. többesben, húgyok, húgyos, hugyozik, hugyozás. Máskép: húd.
húz, húzavona, huzakodik, huzmény, húzogat, huzódozik.
hüm, hangut. hümmög, hümmögés.
hű, (1) = hív, a hisz igének gyöke: hűség, hűtelen, hívség, hívtelen.
hű, (2), hűvös, hüvít, hűt, hűtözik, hűtöget. V. ö. hi, hideg.