( Debreceni Zoltán versíró ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak...
Mosolyogva boldogan menj haza
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj,
amég hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
Mihályháza. Debreceni Zoltán versíró
Hajdúbagos rólad beszél - Cigány író tollából
.
Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.
Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szegődtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..
Majd el hessegettem az emlékeket messze.
A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.
A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messziről meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.
Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméből a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem tőle.
Kisétáltam onnét a zöldellő mezôre.
A Rókás tó is ott áll, ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt, csak tégedet kérdezett.
Debreceni Zoltán író
Dombóvár.. Debreceni Zoltán író
Cigány író
.
.
Kisvejke.. Debreceni Zoltán író
Hajdúbagos rólad beszél - Cigány író tollából
.
Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.
Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szegődtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..
Majd el hessegettem az emlékeket messze.
A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.
A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messziről meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.
Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméből a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem tőle.
Kisétáltam onnét a zöldellő mezôre.
A Rókás tó is ott áll, ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt, csak tégedet kérdezett.
.
Kisvejke... Debreceni Zoltán író
Cigány író
Kisvejke 2012(fotózó: Csajé)
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak...
Mosolyogva boldogan menj haza
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj,
amég hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
.
.
.
Debreceni Zoltán háza.... Dombóvár
Cigány író dombovari-haza
.
.
.
Debreceni Zoltán : A Mecsekben -
.
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe.
.
.
.
Debreceni Zoltán író könyve
Miket is beszélek - Cigány író tollából
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
.
.
Rókás tó
Miket is beszélek - Egy cigány író tollából
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
.
.
Biharkeresztes
.
.
Szép emberek // Pocsaj
Debreceni Zoltán - A meggyilkolt alvó cigányember tőrténet...
Zsidó cigány iró
.
TÉGED VÁRLAK - Cigány író tollából
.
Egyedül bolyongok a hüvös éjszakába.
Búsan sóhajtozik az én szívem tája.
Mosolygok, pedig sírni volna kedvem.
Istenem csak te tudod, mennyit kell szenvednem.
Ismeretlen gyere csókold meg a számat.
Bejárom veled utána a puszta rónaságot.
Nem alusszuk el a rövid életünket.
Átöleljük egymást a puszta közepébe.
Megfogom a kezed nem engedem el soha.
Ha nekem adod a szíved te szerelmes ostoba.
A kezedbe adom a bánatos szívemet.
Nem csak a szívemet az egész életemet.
Taníts meg szeretni, hűségesnek lenni.
Hogy ne tudjak rajtad kívül senkit sem szeretni.
Te legyél nekem örökké mindenem. ezen a világon.
Mert csak téged akarlak öletni gyönyörű virágom.
Búsan sóhajtozik az én szívem tája.
Mosolygok, pedig sírni volna kedvem.
Istenem csak te tudod, mennyit kell szenvednem.
Ismeretlen gyere csókold meg a számat.
Bejárom veled utána a puszta rónaságot.
Nem alusszuk el a rövid életünket.
Átöleljük egymást a puszta közepébe.
Megfogom a kezed nem engedem el soha.
Ha nekem adod a szíved te szerelmes ostoba.
A kezedbe adom a bánatos szívemet.
Nem csak a szívemet az egész életemet.
Taníts meg szeretni, hűségesnek lenni.
Hogy ne tudjak rajtad kívül senkit sem szeretni.
Te legyél nekem örökké mindenem. ezen a világon.
Mert csak téged akarlak öletni gyönyörű virágom.
.
.
Szép emberek // kisvejke
.
RÓKÁS TÓ
.
.
Séta Veresegyházán - Cigány író tollából
.
Gyönyörű szép tavak némán álldogálnak sorba.
Valamit mondanak de nem értem a lombtalan fasorba.
A téli nap vidáman mosolyog a szendergő tájra.
Istenem milyen szép télen is Veresegyháza.
Boldogan nézek a bánatos szemedbe.
Szeretném tudni, hogy mi jár a fejembe.
Boldogtalanság gyötri mindig a szivedet.
Tönkre tették teljesen az édes gyermekedet
Valamit mondanak de nem értem a lombtalan fasorba.
A téli nap vidáman mosolyog a szendergő tájra.
Istenem milyen szép télen is Veresegyháza.
Boldogan nézek a bánatos szemedbe.
Szeretném tudni, hogy mi jár a fejembe.
Boldogtalanság gyötri mindig a szivedet.
Tönkre tették teljesen az édes gyermekedet
.
.
Szép emberek // Kisvejke
HAJDÚBAGOS
.
BEDŐ
.
Csak azt akarom kérni
Vers:
Csak azt akarom kérni,
ne szeresd már a másikat,
ha megtudod ígérni,
én akkor leszek boldogabb,
én azt akarom látni,
a szemeden,hogy értem ég,
és nem akarok várni,
egy életet a percekért.
Refr:
Mond,hogy az a másik szerelem,
ha volt is más volt nem ilyen,
és mond,hogy régen tovatűnt.
Mond,hogy velem más lesz az egész,
hogy erre nem jön feledés,
és jó,hogy újból szeretünk.
Csak azt akarom kérni,
hogy te szeress nagyon-nagyon,
mert nem akarok félni,
hogy mit hoz majd a holnapom,
Én azt akarom látni,
hogy boldogok az emberek,
hogy nem kell sokat várni,
és én is az leszek veled.
.
Kisvejke
.
Estefelé - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.
Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.
A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat.
Szűz hó roppan - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
A téli erdő sűrűjében ballagok már egyedül megyek nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan kedvesem, de sokat jártam itt veled.
Lassan a zimankót kikelet váltja, majd újra nyár borul a Hajdúbagosi tájra.
Aztán ősz, szines esős, sirnak az eső lepte fák éppen úgy mint amikor megismertelek.
Az eső úgy hullik rám a fáról mint a könnycseppek.
Olyan szomorú most a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek kedvesem rádemlékezem.
..
Cigány író
.
.
Kisvejke
Hajdúbagos rólad beszél - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.
Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szegődtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..
Majd el hessegettem az emlékeket messze.
A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.
A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messziről meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.
Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméből a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem tőle.
Kisétáltam onnét a zöldellő mezôre.
A Rókás tó is ott áll, ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt, csak tégedet kérdezett.
.
KISVEJKE
Kisvejke 2012(fotózó: Csajé) Debreceni Zoltán cigány író
.
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak...
Mosolyogva boldogan menj haza
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj,
amég hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
.
.
Dombóvár
Cigány író dombovari-haza
.
.
.
A Mecsekben - Egy cigány író tollából
.
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dombay tót a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe.
A Dombay tót a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe.
.
.
.
Derecske
Miket is beszélek -Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
.
.
Rókás tó
Cigány író fotózta: Rókás tó
.
.
Szép emberek // Híres emberek
Cigány író Kékestető 2015 nyara
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
.
.
Biharkeresztes
.
.
Szép emberek // Pocsaj
Debreceni Zoltán - A meggyilkolt alvó cigányember tőrténet...
Debreceni Zoltán Zsidó cigány iró
.
TÉGED VÁRLAK - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Egyedül bolyongok a hüvös éjszakába.
Búsan sóhajtozik az én szívem tája.
Mosolygok, pedig sírni volna kedvem.
Istenem csak te tudod, mennyit kell szenvednem.
Ismeretlen gyere csókold meg a számat.
Bejárom veled utána a puszta rónaságot.
Nem alusszuk el a rövid életünket.
Átöleljük egymást a puszta közepébe.
Megfogom a kezed nem engedem el soha.
Ha nekem adod a szíved te szerelmes ostoba.
A kezedbe adom a bánatos szívemet.
Nem csak a szívemet az egész életemet.
Taníts meg szeretni, hűségesnek lenni.
Hogy ne tudjak rajtad kívül senkit sem szeretni.
Te legyél nekem örökké mindenem. ezen a világon.
Mert csak téged akarlak öletni gyönyörű virágom.
Búsan sóhajtozik az én szívem tája.
Mosolygok, pedig sírni volna kedvem.
Istenem csak te tudod, mennyit kell szenvednem.
Ismeretlen gyere csókold meg a számat.
Bejárom veled utána a puszta rónaságot.
Nem alusszuk el a rövid életünket.
Átöleljük egymást a puszta közepébe.
Megfogom a kezed nem engedem el soha.
Ha nekem adod a szíved te szerelmes ostoba.
A kezedbe adom a bánatos szívemet.
Nem csak a szívemet az egész életemet.
Taníts meg szeretni, hűségesnek lenni.
Hogy ne tudjak rajtad kívül senkit sem szeretni.
Te legyél nekem örökké mindenem. ezen a világon.
Mert csak téged akarlak öletni gyönyörű virágom.
.
.
Szép emberek // kisvejke
.
RÓKÁS TÓ
.
.
Séta Veresegyházán - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Gyönyörű szép tavak némán álldogálnak sorba.
Valamit mondanak de nem értem a lombtalan fasorba.
A téli nap vidáman mosolyog a szendergő tájra.
Istenem milyen szép télen is Veresegyháza.
Boldogan nézek a bánatos szemedbe.
Szeretném tudni, hogy mi jár a fejembe.
Boldogtalanság gyötri mindig a szivedet.
Tönkre tették teljesen az édes gyermekedet
Valamit mondanak de nem értem a lombtalan fasorba.
A téli nap vidáman mosolyog a szendergő tájra.
Istenem milyen szép télen is Veresegyháza.
Boldogan nézek a bánatos szemedbe.
Szeretném tudni, hogy mi jár a fejembe.
Boldogtalanság gyötri mindig a szivedet.
Tönkre tették teljesen az édes gyermekedet
.
.
Szép emberek // Kisvejke
HAJDÚBAGOS
.
BEDŐ
Kisvejke
.
Úgy estefelé - Cigány író tollából
.
Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.
Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.
A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat.
.
Debreceni Zoltán Cigány író
Kisvejkei temetőben...
.
Gyengéden simogatja a nyári szellő az arcomat.
A néma temetőbe Kisvejkén lassan ballagok..
Némán nézem a halottak honát.
Közben elmerengek azon,
vajon van e élet odaát.
A gondolatok a fejembe teljesen összekeverednek.
Mikor látom a sírok nem kopnak,
hanem a temetőben egyre többen lesznek.
Csodálkozom a kőből készült szentkereszt is elmállik,
pedig az istennek csinálták.
Kérdezem magamtól akkor a húsból-vérből lévő ember,
hogy élne odaát.
A falevél hiába sír ősszel a földre hull megy a körforgásba.
Mi is elmegyünk az örök elmúlásba.
/Kisvejke: 2012.06.08./
.
.