Nimród király
(dalszöveg)
Nimród király égi harcos,
Az ősei népünk atyja!
Hozd el nékünk újra a fényt,
A büszke magyaroknak!
Sólyomszárnyon a nap felé törsz,
És versenyt szállsz a széllel;
Megcsodál ki az ég felé néz,
Ott fenn a magas égben!
Sólyomszárnyon és sólyom foggal,
Él az ősi népem;
Fészket rakunk a bérceken,
És a pusztáknak mélyében!
Lovainknak járásától,
Reszketnek a földek;
Nyilaink a magas égben,
A csillagokig érnek!
Virágoztasd fel e-népet,
A Magnak reménységét;
Hogy büszkén éljen itt e-földön,
Mit néki kijelöltél!
Nimród király égi harcos,
Mi nem feledünk téged;
Ha felnézünk a magas égre,
A szívünk véled repdes!
Sólyomszárnyon és sólyom foggal,
Él az ősi népem;
Fészket rakunk a bérceken,
És a pusztáknak mélyében!
Lovainknak járásától,
Reszketnek a földek;
Nyilaink a magas égben,
A csillagokig érnek!
Puszták mélyén dobok szólnak,
És hívnak minden magyart;
Gyűljünk össze az ősi tűznél,
Mit a táltosok gyújtanak!
Jó magyarok mi egyek vagyunk,
Bárhová is mentél;
Nimród király vigyázz reánk,
És óvja a Mag népét!
Sólyomszárnyon és sólyom foggal,
Él az ősi népem;
Fészket rakunk a bérceken,
És a pusztáknak mélyében!
Lovainknak járásától,
Reszketnek a földek;
Nyilaink a magas égben,
A csillagokig érnek!
2012. Március havában. 7.-én
Nyikos Tibor