ÉJJEL A HŐSÖK
EMLÉKKÖVÉNÉL
Alszik a falu nagy éji csöndben,
Éjfél van, mintha kísértet járna.
Hősök kövére hull enyhe lombbal
Szomorúan a Hétvezér fája.
Virágot hoztam – nappal nem szabad
Emlékezni Tirátok, hős fiak.
Kik ott hulltatok el idegenben,
Visztulánál, Doberdónál, Donnál –
Jaj nektek most itt a mi hazánkban,
Felétek a szívünk csak sírva száll.
Miért nem kiálthatom Nevetek én
Ti hős fiak, a dicsőség egén -?
Lombok között aranyló betűkre
Gyönyörűen csillog az éji hold.
Elrejtem magam a kőszobornál –
Vérzik a lelkem, ahogy megállok.
Felzokog a szél – félőrült vagyok, -
Miért nem lehetünk mi itt magyarok!
Nagy Bálint