Életrajza magyar nyelven és Angol nyelven is megjelent videón
amely a youtu.be megtalálható.
Debreceni Zoltán Derecske Erkel F. U. 2sz. háza
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
(Debreceni Zoltán Életrajza és művei könyv formában megjelenteti 2016-ban)
.
Emléklapot kapott 2017 ben és 2019 tavaszán
Debreceni Zoltán emléklap
Debreceni Zoltán író emléklapja 2019
Írói mumkájáért elismerő Oklevelet több alkalomkor kapott Debreceni Zoltán. Író, versíró
Debreceni Zoltán oklevel
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró
Debreceni Zoltán Hajdúbagos Sinai U. 1sz alatti háza.
Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...
Idegen tájon élek erre mindig hűvös szél dalol. A nyár elvitte szívemből az örömet, benne csak a szomorú bánat honol. Csendben sétálok Dombóváron a száz éves vadgesztenye fák alatt. A jobbikosok zaklattak elkellet hagyni rákos betegen az otthonom.
A szomorúsággal karöltve járok. Elhagyott a engem minden öröm. Könyezik mindig a szemem a gyávaságom miatt mikor nem lát senki magamat mindig jól szembe köpöm.
Az utcán mosolyogva mennek el mellettem az emberek. Idegen ember vagyok én itt, még rám sem köszönnek. Sírva nézem ahogy a szél e falum felé viszi az égen a bárányfelleget. Zsidó Cigány vagyok csak azért bántottak engemet, A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.
(Ezt a verset Dombóváron : 2015 tavaszán írta az író.)
Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év, sok sötét felhős nap. De a szépséged nem változott ugyan az maradt. Akik csodálják szépségedet, Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.
Hadd fusson, hadd repüljön feletted az embert nyüvő makacs idő. Te mindig dobd le a fukar élet irigylő ráncait. A boldogság és a szerelem legyen sokáig még, aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.
Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait. Kérlek áruld el nekik kedvesem, hogy mit teszel. Hagy tudja meg az egész világ mi az, amitől minden évben szebb és szebb leszel...
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író, versíró
.
Dombóvár farm
Debreceni Zoltán - A vén tanya...
A régi tanyánk ablaka törött, ajtajával játszik a téli szél. Hullik róla a vakolat, málik róla már a mész. Anyám nem vár az ajtóba meghalt régen már szegény. A Bodri is rég elpusztult már az sem szalad én elém.
Karácsony és új év körül mindig meglátogatom a vén tanyát. Ahol finomakat főzött - sütött nekem a drága jó édesanyám. Sóhaját mindig hallom ahogy fújja a szél a havat. Szegény anyámnak a lelke, Örökre a vén tanyába itt maradt.
Debreceni Zoltán író, versíró
Kismarja Berettyópart / Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Szeretnék újra gyermek lenni... Kismarja
Szeretnék újra gyermek lenni, hogy tudjál apám a nyakadba venni. Szeretnék egyedül sétálni veled, mint valaha nagyon rég. Mikor együtt legeltettük a teheneket, Pocsajba a róna közepén.
Most szinte látom apám a mosolygó arcodat,
ahogy a botodra támaszkodva nézted, a kutyádat. Magasra emelted fel a szerető kezedet. A kutya ugatva hajtotta elébed a teheneket.
Délben a gémeskútnál, ahol mindig delelt a gulya. Nem hagytalak aludni, a kérdéseim zúdultak a nyakadba.
Nem bosszankodtál az értelmetlen kérdéseim miatt. Mosolyogva válaszoltál, és megsimogattad a fejem. A fáradtságtól pedig majd le ragadt sokszor a szemed.
Apám már nem nyafognék, hagynálak délben pihenni. Már tudom mit jelent egy gyermeket órákig a nyakamba cipelni.
Debreceni Zoltán író, versíró
.
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem...
Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány
együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. hogy az erdőben
nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból
lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak,
hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét.
Debreceni Zoltán - Buta szél...
Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt. Simogatta szellőkén az arcomat, s fülembe dudolta a régi dallamot. Most töri a kerítés a földön hempereg, hozza a nagy esőt hajtsa a felleget.
Mi történt veled láthatatlan szél? Mennyi munkát adtál nekem,? minden itt hever szanaszét.! Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt. Hagyd, hogy lássam még ahol anyám boldogan nevetgélt..
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Augusztusi nyár...
Csajé Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban. Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában. A bárányfellegek is gyönyörködtek benned. Csak lassan bandukoltak a fellegekkel tarkitott égen.
Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger. Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel. A fák is halkan vigasztalnak, suttogják: felejtselek el téged. Én mosolyogva igennel bólintok rájuk. Pedig a szívem majd megszakad bennem.
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el. De amíg élünk boldogan szeretni kell. Vannak szomorú bánatos nappalok Mikor úgy érezzük most belehalok. De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább. Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog, Virágok nyílnak, szívekben is lobog. Két szerelmes szív találkozik a réten, Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat, Kezüket összefonva sétálnak a határban. A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt, Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások, Együtt járják az élet útját, kéz a kézben. Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata, Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Hosszúpályi. Debreceni Zoltán író
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró - Kisvejke
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán író, költő
.
.
Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán - Cigány szomszédom
.
.
Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben. Úgy is hívtak engem a falu árvája. Éhesen korgó hassal, jártam iskolába.
Cipőm lyukas volt, a ruhámat télen, a hideg szél átjárta. Az öröm és a boldogság, elkerült nagyon messzire. Mert a szegény árvát még az sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem, a mennyekbe. Engem egyedül hagytak itt, a nagy szegénységben.
Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam, az éhségtől szédülten, sóskát ettem a vad virágok között. Akkor tájban a forgó is, néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam. De jó lenne ott lenni, a piactéren a zenés mulatságban. Vágytam a körhintára, színes lóra és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól a keserű,árva életemet. Tudta,hogy árva vagyok. A szüleim a Jézuskához költöztek. Ezért ha tehette megsimogatta, mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott. Zsírozott egy nagy szelet péki kenyeret. Csodálkozva néztek rám, a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem, a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom, nem is oly sokára. Elvitt a piactérre, a zenés mulatságba. Úgy tekintett rám, mint saját gyerekére. Felültetett többször a színes lóra, és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát, fagyit és csokit is eleget. De ami nekem legjobban hiányzott. Kaptam tőlük, szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha, azt a gyönyörű délutánt. Mikor együtt mulatott velem. A jó szívű sok gyerekes, kedves cigány család.
Biharkeresztes. Debreceni Zoltán író
Szép emberek - Debreceni Zoltán. Bonyhád
.
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró legszebb múzsája Csajé
Kisvejke. Debreceni Zoltán író
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Derecske Debreceni Zoltán író
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán múzsája Csajé
Ahogy mindenki ismeri Debreceni Zoltán verseiből,
Csajé a cigány irodalom legszebb múzsája.
Debreceni Zoltán költészetének inspirálója.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem
Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író, versíró
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró
.
Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Biharkeresztes versíró tollából
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Debreceni Zoltán író /Szép emberek
( Debreceni Zoltán író ) HAJDBAGOS
.
.
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő..
Nem vagyok nagy költő csak szeretek írni. A bánatot s a szomorúságot papírra vetni. A szegények versírója vagyok, tőlük az életről sokat is tanulok.
Kitárják nekem a szerető szívüket. Letörlik előttem szemükről a könnyeket. Elmondják sorba a gondjukat, bajukat. Abból írom le hosszan a szomorú sorokat.
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...
A téli erdő sűrűjében lépkedek. Már egyedül megyek, nem fogod a kezem. Lábam alatt szűz hó roppan, Kedvesem de sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan a kikelet váltja, majd meleg nyár borul újra a havas téli tájra. Aztán ősz, színes, esős. Sírnak az eső lepte fák, éppen úgy, mint amikor megismertelek.
A fáról az eső, mint a könnycseppek úgy hullanak reám. Most olyan nehéz a szívem... A természet templomában vigaszt lelek, Kedvesem rád emlékezek.
Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - A Cigány szomszédom...
Árva gyermekként nevelkedtem én fel Pocsajban a Téglavetőben. Úgy is hívtak engem a falu árvája. Éhesen korgó hassal, jártam sokszor iskolába.
Cipőm lyukas volt, a ruhámat télen, a hideg szél átjárta. Az öröm és a boldogság, elkerült nagyon messzire. Mert a szegény árvát még a boldogság sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem, a mennyekbe. Engem itt hagytak egyedül, a nagy szegénységbe.
Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam, az éhségtől szédülten. Sóskát ettem a vadvirágok között. Akkor tájban a forgó is, néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam. De jó lenne ott lenni, a piactéren a zenés mulatságban. Vágytam a körhintára, színes lóra és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól a keserű, árva életemet. Tudta,hogy árva vagyok. a szüleim a Jézuskához költöztek. Ezért ha tehette megsimogatta mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott. Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott. Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem, a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom nem is oly sokára. Elvitt engem a piactérre a zenés mulatságba. Úgy tekintett rám, mint saját gyermekére. Felültetett többször a színes lóra, és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát, fagyit és csokit is eleget. De ami nekem legjobban hiányzott. Kaptam tőlük szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha azt a gyönyörű délutánt. Mikor együtt mulatott velem. A jó szívű sok gyerekes, kedves cigány család.
Sándoros tanya : 1974 nyara
Bonyhád Debreceni Zoltán ZsidóCigány író, versíró legszebb múzsája Csajé
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró -
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán - Saját lelkéhez...
Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútról testem tompa, sötét mélyeiben lakozik. Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság, annyira tündöklik rajtad a büszke derű.
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján: feledésbe nem merített sohasem téged a Léthe folyó. Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán egymást érintik, onnan ívelt le utad.
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni, bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott. Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur, Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán, földünknek törvényt mennyei Cynthia szab. És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél – volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.
Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen: éppen elég magas és külseje kellemetes. Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák, Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát, Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe, s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.
Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból, két hurutos szememen árad a vaksi folyás. Forr a vesém, gyomrom megdermed, s közben alatta gyulladt májamból gőzöl agyamba a vér.
Vagy csak azért bújtál e törékeny burkolatodba: tudtad: gyönge a zár, melynek a foglya leszel? Csakhogy a bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell? Inkább bölcs se vagyok, csak nyavalyás ne legyek.
Atlas teste se kell, se Milo erejét nem irígylem: nem baj, a test ha sovány, csak ne legyen beteges. Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel, messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát.
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Ahogy mindenki ismeri Debreceni Zoltán verseiből,
A cigány irodalom legszebb múzsája Csajé.
Debreceni Zoltán költészetének inspirálója.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel...
A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben. A madarak dalolnak, a szél susog, Tavasz reggelén minden életre kel.
A patak vize csobogva kanyarog, a fák lombja zölden hullámzik a szélben. A természet mosolyogva boldogan ébred, Tavasz reggelén minden életre kel.
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán: Tiszaparti szerelem
Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Ahogy mindenki ismeri Debreceni Zoltán verseiből,
A cigány irodalom legszebb múzsája Csajé.
Debreceni Zoltán költészetének inspirálója.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el. De amíg élünk boldogan szeretni kell. Vannak szomorú bánatos nappalok Mikor úgy érezzük most belehalok. De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább. Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog, Virágok nyílnak, szívekben is lobog. Két szerelmes szív találkozik a réten, Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat, Kezüket összefonva sétálnak a határban. A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt, Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások, Együtt járják az élet útját, kéz a kézben. Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata, Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Hosszúpályi. Debreceni Zoltán író
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró - Kisvejke
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán író, költő
.
.
Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán - Cigány szomszédom
.
.
Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben. Úgy is hívtak engem a falu árvája. Éhesen korgó hassal, jártam iskolába.
Cipőm lyukas volt, a ruhámat télen, a hideg szél átjárta. Az öröm és a boldogság, elkerült nagyon messzire. Mert a szegény árvát még az sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem, a mennyekbe. Engem egyedül hagytak itt, a nagy szegénységben.
Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam, az éhségtől szédülten, sóskát ettem a vad virágok között. Akkor tájban a forgó is, néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam. De jó lenne ott lenni, a piactéren a zenés mulatságban. Vágytam a körhintára, színes lóra és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól a keserű,árva életemet. Tudta,hogy árva vagyok. A szüleim a Jézuskához költöztek. Ezért ha tehette megsimogatta, mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott. Zsírozott egy nagy szelet péki kenyeret. Csodálkozva néztek rám, a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem, a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom, nem is oly sokára. Elvitt a piactérre, a zenés mulatságba. Úgy tekintett rám, mint saját gyerekére. Felültetett többször a színes lóra, és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát, fagyit és csokit is eleget. De ami nekem legjobban hiányzott. Kaptam tőlük, szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha, azt a gyönyörű délutánt. Mikor együtt mulatott velem. A jó szívű sok gyerekes, kedves cigány család.
Biharkeresztes. Debreceni Zoltán író
Szép emberek - Debreceni Zoltán. Bonyhád
.
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró legszebb múzsája Csajé
Kisvejke. Debreceni Zoltán író
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Derecske Debreceni Zoltán író
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán múzsája Csajé
Ahogy mindenki ismeri Debreceni Zoltán verseiből,
Csajé a cigány irodalom legszebb múzsája.
Debreceni Zoltán költészetének inspirálója.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Vers írók.. Debreceni Zoltán Biharkeresztes
Nagykereki. Debreceni Zoltán
Vers írók... Debreceni Zoltán. DERECSKE
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el. De amíg élünk boldogan szeretni kell. Vannak szomorú bánatos nappalok Mikor úgy érezzük most belehalok. De bármilyen nehéz az úton menni kell tovább. Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
Hajdúbagos Debreceni Zoltán
Biharkeresztes Debreceni Zoltán Cigány író
.
Debreceni Zoltán - A Mecsekben....
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket. A Dobay tavat a magas fenyveseket. Csodálom a csendes vadregényes tájat. A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton. Elmerengek némán a régi szép múlton. Könnyszökik a barna két szemembe. Úgy tekintek fel a magas kék egekbe
Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Csak azt akarom kérni
Csak azt akarom kérni, ne szeresd már a másikat, ha megtudod ígérni, én akkor leszek boldogabb, én azt akarom látni, a szemeden,hogy értem ég, és nem akarok várni, egy életet a percekért.
Refr:
Mond,hogy az a másik szerelem, ha volt is más volt nem ilyen, és mond,hogy régen tovatűnt. Mond,hogy velem más lesz az egész, hogy erre nem jön feledés, és jó,hogy újból szeretünk. Csak azt akarom kérni, hogy te szeress nagyon-nagyon, mert nem akarok félni, hogy mit hoz majd a holnapom, Én azt akarom látni, hogy boldogok az emberek, hogy nem kell sokat várni, és én is az leszek veled.
.
Pocsaj Debreceni Zoltán író
Ahogy mindenki ismeri Debreceni Zoltán verseiből,
Csajé a cigány irodalom legszebb múzsája.
Debreceni Zoltán költészetének.
.
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
Ahogy mindenki ismeri Debreceni Zoltán verseiből,
Csajé a cigány irodalom legszebb múzsája.
Debreceni Zoltán költészetének inspirálója.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Debreceni Zoltán - Egyedül...
Egyedül bolyongok a hüvös éjszakába. Búsan sóhajtozik az én szívem tája. Mosolygok, pedig sírni volna kedvem. Istenem csak te tudod, mennyit kell szenvednem.
Ismeretlen gyere csókold meg a számat. Bejárom veled utána a puszta rónaságot. Nem alusszuk el a rövid életünket. Átöleljük egymást a puszta közepébe.
Megfogom a kezed nem engedem el soha. Ha nekem adod a szíved te szerelmes ostoba. A kezedbe adom a bánatos szívemet. Nem csak a szívemet az egész életemet.
Taníts meg szeretni, hűségesnek lenni. Hogy ne tudjak rajtad kívül senkit sem szeretni. Te legyél nekem örökké mindenem. ezen a világon. Mert csak téged akarlak öletni gyönyörű virágom.
Kismarja Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán versíró
.
Debreceni Zoltán - Éhezes. ..
Van mikor egész nap nem eszek, némán nézem a pusztába a kék eget. Elmegyek messzire a pusztába, hogy ne hallja senki, milyen a gyomrom korgása. Ha kérdezik barátom mi volt az ebédet?, füllentek egy nagyott: csirkehús tejfölös kenyéren.
Majd gyorsan tovább is megyek, néhány jó kövér sóskát keresek. Beszélgetnek velem a bárányfellegek, de csak akkor ha nem nagyon sietnek. A vadvirágok nékem a legjobb barátok, azonnal bólingatnak ha engem meglátnak.
Elmesélem nekik az egész bánatom. Csak néznek rám szótlanul hallgatnak. Nekik elmerem mondani minden titkomat. Rólam senkinek semmit nem mondanak.
Ahogy mindenki ismeri Debreceni Zoltán verseiből,
A cigány irodalom legszebb múzsája Csajé.
Debreceni Zoltán költészetének inspirálója.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el. De amíg élünk boldogan szeretni kell. Vannak szomorú bánatos nappalok Mikor úgy érezzük most belehalok. De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább. Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog, Virágok nyílnak, szívekben is lobog. Két szerelmes szív találkozik a réten, Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat, Kezüket összefonva sétálnak a határban. A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt, Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások, Együtt járják az élet útját, kéz a kézben. Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata, Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán író emléklapja
Debreceni Zoltán versíró
.
Debreceni Zoltán - Saját lelkéhez...
Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútról testem tompa, sötét mélyeiben lakozik. Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság, annyira tündöklik rajtad a büszke derű.
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján: feledésbe nem merített sohasem téged a Léthe folyó. Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán egymást érintik, onnan ívelt le utad.
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni, bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott. Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur, Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán, földünknek törvényt mennyei Cynthia szab. És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél – volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.
Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen: éppen elég magas és külseje kellemetes. Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák, Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát, Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe,
s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.
Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból, két hurutos szememen árad a vaksi folyás. Forr a vesém, gyomrom megdermed,
s közben alatta gyulladt májamból gőzöl agyamba a vér.
Vagy csak azért bújtál e törékeny burkolatodba: tudtad: gyönge a zár, melynek a foglya leszel? Csakhogy a bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell? Inkább bölcs se vagyok, csak nyavalyás ne legyek.
Atlas teste se kell, se Milo erejét nem irígylem: nem baj, a test ha sovány, csak ne legyen beteges. Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel, messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát.
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
.
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ...
Őszi szél susog a lombok között, Sárga levelek hullnak a földre. A nap sugarai még melegen simogatnak, De az éjszaka hűvös, mint a tél.
A fák csendesen megpihennek, A természet lassan álomba szenderül. Az őszi színek festik a tájat, Mint egy varázslatos festményt.
Emlékek szállnak a széllel, Régi szerelmek, boldog pillanatok. Az őszi napok halkan mesélnek, Mint egy régi, kopott könyv lapjai.
Őszi hangulat, békesség és nosztalgia, Mikor a múlt és a jelen találkozik. Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj, Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán író :Üvölt a csend..
Meg jött az este már elhalkult a falu, nem nyüzsög a világ. A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.
Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg, az éjszakai csendet. Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.
Üres az ágy, két barna szememre nem jön az álom. Nem hallom a hangod hiába várom.
A szobámba üvölt a csend, nélküled meghalt az élet. Elszakít tőled a betegség, ilyen kegyetlen az élet.
Úgy szeretnék most vándor felhő lenni. A kósza szellővel hozzád elrepülni. A zöld két szemedbe nézni, és csókolni a szádat. Veled tölteni, a hosszú őszi éjszakákat.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán író emléklapja
. Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Magyar író akarok maradni..
Magyar író akarok maradni, akinek nem szükséges, száz nagy költemény. Aki egy versébe, belesűríti az emberek sorsát, fájdalmát, és az egész életét.
Szeretném ha megismerne, és szeretne az egész világ. Boldogan olvassa kicsi versemet minden ember most, és majd halálom után.
Mert arra tanítom benne az embereket, ne legyen utálat senki szíveben, nyugodjon meg mindenki, ne dühöngjön örökké a világ. Egyformán szeresse egymást magyar,zsidó és cigány.
Éppen úgy mint az égen, a tündöklő nap. Aki válogatás nélkül, fehérre és barnára, egyformán fényesen ragyog.
.
Zsámbék. Debreceni Zoltán író múzsája Csajé . Páty
Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútról testem tompa, sötét mélyeiben lakozik. Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság, annyira tündöklik rajtad a büszke derű.
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján: feledésbe nem merített sohasem téged a Léthe folyó. Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán egymást érintik, onnan ívelt le utad.
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni, bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott. Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur, Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán, földünknek törvényt mennyei Cynthia szab. És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél – volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.
Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen: éppen elég magas és külseje kellemetes. Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák, Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát, Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe,
s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.
Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból, két hurutos szememen árad a vaksi folyás. Forr a vesém, gyomrom megdermed,
s közben alatta gyulladt májamból gőzöl agyamba a vér.
Vagy csak azért bújtál e törékeny burkolatodba: tudtad: gyönge a zár, melynek a foglya leszel? Csakhogy a bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell? Inkább bölcs se vagyok, csak nyavalyás ne legyek.
Atlas teste se kell, se Milo erejét nem irígylem: nem baj, a test ha sovány, csak ne legyen beteges. Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel, messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát.
Mihályháza.. Debreceni Zoltán író, versíró múzsája. Kisvejke
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé
.
Debreceni Zoltán - Éjjel a Rókás tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álom világ.
.
Biharkeresztes, Cigány író
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álom világ.
Biharkeresztes Debreceni Zoltán Cigány író, versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Szép emberek Debreceni Zoltán versíró
Biharkeresztes.. Debreceni Zoltán író. Szekszárd
Bonyhád. Szép emberek - Debreceni Zoltán. Szekszárd
Szép emberek Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Pocsaj.. Debreceni Zoltán szép emberek. Bonyhád
Szép emberek Debreceni Zoltán vers író. Dombóvár
Pocsaj.. Debreceni Zoltán író.. Kismarja
Szép emberek sztárklikk /Dombóvár. Debreceni Zoltán vers író. Kisvejke
Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.
Szép emberek képklikk / Biharkeresztes, Cigány író
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Biharkeresztes.. Debreceni Zoltán vers író
Szép emberek képklikk /Nagykereki. Debreceni Zoltán
Cigány író
.
Szép emberek képklikk /Debreceni Zoltán Zsidó cigány író
Szép emberek sztárklikk /Debreceni Zoltán Cigány író