![Nagyvejke írója Debreceni Zoltán versíró - Sosem halok meg? /Kisvejke faluban lakom](/media/tartalom/1/2/9286-Nagyvejke-iroja-Debreceni-Zoltan-versiro-Sosem-halok-meg-Kisvejke-faluban-lakom-180x180.jpg)
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...
.
Kisvejkén lakom a magas dombok között.
Itt a nap az égről korán mosolyogva köszön.
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.
Jó barátja vagyok itt a domboknak, völgyeknek,
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.
A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kivenni örökre.
Mosolyogva tekintek rá mintha semmi sem fájna.
De a bánatomat Ő minden pillanatban látja.
Kisvejke: 2012
Kértem Erőt és kaptam nehézségeket,amelyek erőssé tettek.
- Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot,hogy dolgozzak.
- Kértem Bátorságot... és kaptam akadályokat,hogy legyőzzem azokat.
- Kértem szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket,hogy segítsek.
- Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőséget.
Semmit nem kaptam meg amit kértem.
De mindent megkaptam amire szükségem volt,
és akartam.
Embertársam éld az életet félelem nélkül.
Nézz szembe az akadályokkal,
tudd és érezd,hogyha akarod képes vagy legyőzni
![]() |
|
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...
Kisvejkén lakom a magas dombok között.
A nap az égről már korán reggel köszön.
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.
Jó barátja vagyok a domboknak, völgyeknek.
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.
A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kitépni.
Mosolyogva nézek rá mintha semmim sem fájna.
De a bánatomat nem tagadni mert az arcomon látja.
Kisvejke: 2012