|
|
Bonyhádi írók Debreceni Zoltán - A Tóparján, Párosan gyönyörű az élet.. Vers a rokonságról
Debreceni Zoltán - Vers a rokonságról rokonságról...
A rokonság, mint egy nagy fa, Gyökerei mélyen a földben járva, Ágai az ég felé nyúlnak, Minden levél egy történetet mesél.
Az ősök, mint a törzs, erősek és stabilak, Tartják a családot együtt, a múltba visszatekintve, A szülők, mint az ágak, támogatnak és védenek, Gyümölcsöt hoznak, hogy a jövő generációit táplálják.
A gyermekek, mint a levelek, zölden és frissen, Tele vannak reménnyel, álmokkal és lehetőségekkel, Unokák, mint a virágok, színesek és vidámak, A családi fa legfényesebb díszei.
A rokonság, mint egy nagy fa, Összeköt minket, akár közel, akár távol vagyunk, Emlékeztet arra, hogy soha nem vagyunk egyedül, Egy család vagyunk, örökre összekötve.
Szép emberek /Debreceni Zoltán múzsája Csajé
.
.
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Bonyhádi szép emberek sztárklikk /Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Párosan gyönyörű az élet...
Leskelődik a nap a bárányfellegek között. A gyönyörű kikelet már virágba öltözött. Gyermeklácfütől sárgálik a zöldellő rét. A tóban úszkálnak a formás tőkerécék.
A horgászok csendben körül ülik a tavat. Boldogan fogják meg a horogra akadt halat. Gondtalanul ballagok melletted a tóparján, mosolyogva a két szemedbe nézek. Istenem párosan milyen gyönyörű az élet.
Szép emberek sztárklikk /Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Cikkhez csatolt fotók módosítása
|