Nagyvejke Debreceni Zoltán író, versíró versei / Nagykereki


Nagyvejke Debreceni Zoltán író, versíró versei / Nagykereki
Debreceni Zoltán író, versíró 
 Nagyvejke 
 
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán versíró
 
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem

Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.

Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogott.

Ahogy ültek csókolóztak,
egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.

Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.

Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.

A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány.
Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.

Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.

Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.

Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.

A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.

A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét
 
Debreceni Zoltán Biharkeresztesi író  háza  
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író, versíró 
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró  
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró
 
 
. 
 
 
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író, versíró  
     

Biharkeresztes Debreceni Zoltán

Biharkeresztes versíró tollából 
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán versíró
 
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
  Debreceni Zoltán író /Szép emberek 
Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán író ) HAJDBAGOS 
 
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő.. 

Nem vagyok nagy költő
csak szeretek írni.
A bánatot s a szomorúságot
papírra vetni.
A szegények versírója vagyok,
tőlük az életről sokat is tanulok.

Kitárják nekem a szerető szívüket.
Letörlik előttem szemükről a könnyeket.
Elmondják sorba a gondjukat,
bajukat.
Abból írom le hosszan a szomorú sorokat.
 
Derecske - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...

A téli erdő sűrűjében lépkedek.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
Kedvesem de sokat jártam itt veled.

A zimankót lassan a kikelet váltja,
majd meleg nyár borul újra
a havas téli tájra.
Aztán ősz,
színes, esős.
Sírnak az eső lepte fák,
éppen úgy, mint amikor megismertelek.

A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
Kedvesem rád emlékezek.
 
 
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán 

Debreceni Zoltán - A Cigány szomszédom...

Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam sokszor iskolába.

Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még
a boldogság sem szereti.

A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem itt hagytak egyedül,
a nagy szegénységbe.

Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten.
Sóskát ettem a vadvirágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű, árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta mindig
a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom
nem is oly sokára.
Elvitt engem a piactérre
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyermekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.

Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük szívből jövő
sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.

Sándoros tanya : 1974 nyara.
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé 
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  

Debreceni Zoltán író múzsája Csajé

 

Debreceni Zoltán - Saját lelkéhez...

Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútról
testem tompa, sötét mélyeiben lakozik.
Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság,
annyira tündöklik rajtad a büszke derű.

Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján:
feledésbe nem merített sohasem téged a Léthe folyó.
Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán egymást érintik,
onnan ívelt le utad.

Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni,
bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott.
Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur,
Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.

Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán,
földünknek törvényt mennyei Cynthia szab.
És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél –
volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.

Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen:
éppen elég magas és külseje kellemetes.
Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák,
Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát,
Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe, s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.

Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból,
két hurutos szememen árad a vaksi folyás.
Forr a vesém, gyomrom megdermed, s közben alatta gyulladt májamból gőzöl agyamba a vér.

Vagy csak azért bújtál e törékeny burkolatodba:
tudtad: gyönge a zár, melynek a foglya leszel?
Csakhogy a bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell?
Inkább bölcs se vagyok, csak nyavalyás ne legyek.

Atlas teste se kell, se Milo erejét nem irígylem:
nem baj, a test ha sovány, csak ne legyen beteges.
Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet
s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.

S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel,
messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát.

 

 

Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró  

Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró 

 

  Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 

 

Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé

 

 

Debreceni Zoltán zsidó, cigány írók  
 
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... 

A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben.
A madarak dalolnak, a szél susog,
Tavasz reggelén minden életre kel.

A patak vize csobogva kanyarog,
a fák lombja zölden hullámzik a szélben.
A természet mosolyogva boldogan ébred,
Tavasz reggelén minden életre kel.
 
Debreceni Zoltán zsidó, cigány írók  
 
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok... 

Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.

Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.

És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Kismarja -  Debreceni zoltán  író  
Debreceni Zoltán: Tiszaparti szerelem

Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.

Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogott.

Ahogy ültek csókolóztak,
egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.

Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.

Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.

A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány.
Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.

Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.

Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.

Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.

A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.

A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét

 

  Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 

 

Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé

 

Debreceni Zoltán - Szeretni kell...

Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.

 

Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya

 

Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem

Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.

A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.

Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 

Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró  
    Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró 

 

 

Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról... 

Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.

A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.

Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.

Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.

 

Kisvejke. Debreceni Zoltán író  
Hosszúpályi. Debreceni Zoltán író

 

Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró - Kisvejke  
 Dombóvár Debreceni Zoltán Cigány író Múzsája Csajé     

Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró - Kisvejke

Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán

 

 

Debreceni Zoltán - Kisvejke  
Debreceni Zoltán író, költő 
 Debreceni Zoltán író 
Debreceni Zoltán - Cigány szomszédom 
Árva gyermekként nevelkedtem én fel

Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam iskolába.

Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még az sem szereti.

A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem egyedül hagytak itt,
a nagy szegénységben.


Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten,
sóskát ettem a vad virágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren
a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára,
színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű,árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
A szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta,
mindig a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Zsírozott egy nagy szelet péki kenyeret.
Csodálkozva néztek rám,
a sok apró cigány gyerekek,
hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom,
nem is oly sokára.
Elvitt a piactérre,
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyerekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.

Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük,
szívből jövő sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha,
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.

 

 Biharkeresztes. Debreceni Zoltán író 

Szép emberek - Debreceni Zoltán író - Kisvejke. Híres cigány romák, Párizs, Dallas, Róma  
Szép emberek - Debreceni Zoltán. Bonyhád 

 

 
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró - Kisvejke  
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró legszebb múzsája Csajé 

 

Debreceni Zoltán író. Kisvejke 2011  
Kisvejke. Debreceni Zoltán író 
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 
Derecske Debreceni Zoltán író 
Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán

 Debreceni Zoltán múzsája Csajé 

 

 

Dombay tó,,, HORTOBÁGY, Debreceni Zoltán versei az ŐSZRŐL, Szásztelek
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 
Vers írók.. Debreceni Zoltán Biharkeresztes 
Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Nagykereki. Debreceni Zoltán 
Vers írók... Debreceni Zoltán. DERECSKE 

 

Debreceni Zoltán - Szeretni kell...

Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.

 

         Hajdúbagos Debreceni Zoltán 

Debreceni Zoltán író  
      Biharkeresztes Debreceni Zoltán Cigány író
Debreceni Zoltán - A Mecsekben.... 

.

Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.

Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe
 
Debreceni Zoltán író  
      Biharkeresztes Debreceni Zoltán
 
Debreceni Zoltán - Csak azt akarom kérni


Csak azt akarom kérni,
ne szeresd már a másikat,
ha megtudod ígérni,
én akkor leszek boldogabb,
én azt akarom látni,
a szemeden,hogy értem ég,
és nem akarok várni,
egy életet a percekért.

Refr:

Mond,hogy az a másik szerelem,
ha volt is más volt nem ilyen,
és mond,hogy régen tovatűnt.
Mond,hogy velem más lesz az egész,
hogy erre nem jön feledés,
és jó,hogy újból szeretünk.
Csak azt akarom kérni,
hogy te szeress nagyon-nagyon,
mert nem akarok félni,
hogy mit hoz majd a holnapom,
Én azt akarom látni,
hogy boldogok az emberek,
hogy nem kell sokat várni,
és én is az leszek veled.
 Pocsaj Debreceni Zoltán író 
Nagykereki. Debreceni Zoltán író  

 

 

Debreceni Zoltán - Éhezes. ..


Van mikor egész nap nem eszek,
némán nézem a pusztába a kék eget.
Elmegyek messzire a pusztába, hogy
ne hallja senki, milyen a gyomrom korgása.
Ha kérdezik barátom mi volt az ebédet?,
füllentek egy nagyott: csirkehús tejfölös kenyéren.

Majd gyorsan tovább is megyek,
néhány jó kövér sóskát keresek.
Beszélgetnek velem a bárányfellegek,
de csak akkor ha nem nagyon sietnek.
A vadvirágok nékem a legjobb barátok,
azonnal bólingatnak ha engem meglátnak.

Elmesélem nekik az egész bánatom.
Csak néznek rám szótlanul hallgatnak.
Nekik elmerem mondani minden titkomat.
Rólam senkinek semmit nem mondanak.
Vers Kékestetőről: Debreceni Zoltán zsidócigány versíró tollából

Emlékszel fényes őszi este volt az égen ragyogott a hold.
A Kányai fogadóban egy ismerős szép melódia szólt.
Felettünk az égen ragyogtak a fényes csillagok.
Akkor minden olyan szép volt azt hittem csak álmodok.

Először ott éreztem boldogság és szerelem nélkül semmit sem ér az életem.
A szerelem érzése teljesen átjárta akkor a szívemet lelkemet.
Észre sem vettem, hogy a válladon boldogan nevetek.

Nem felejtem el soha azt a gyönyörű Kékestetői őszi éjszakát.
Amikor először hallhattam a szívemben a szerelem lágy szavát.
Akkor a boldogság és az öröm töltötte be a lelkemet.
De akkor még tudták szívből szeretni az emberek.
Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán versíró ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán író,Konyár
 
 

Debreceni Zoltán versíró az a fajta fickó ,

aki nem ijed meg a saját árnyékától. 

 

Biharkeresztes Debreceni Zoltán versíró  
  Debreceni Zoltán író 
Debreceni Zoltán - A Csillagok Táncolnak...

Az éjszaka sötét fátyla alatt.
Csillagok ragyognak, mint gyémántok.
Ők a végtelen távolságokból néznek le ránk.
És a csendben táncolnak az égen.

A Hold mosolyog a csillagok között.
Titkokat őriz a fényes korongja.
A fák susognak, mintha ők is részesei lennének.
Ennek a varázslatos éjszakai táncnak.

Én is itt vagyok, nézem a csillagokat.
És elképzelem, hogy messze utazhatnék.
Talán egy nap én is csillag leszek.
És táncolhatok a végtelen ég alatt

 

Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán versíró ) HBm. Sándoros tanya 
 
Debreceni Zoltán - Vigyázz a szívemre...

Szeretlek téged az Isten a tudója.
Te vagy a szívemnek a hajtórugója.
Ha majd egyszer feléd vet a sorsom.
Vigyázz a szívemre nálad ne csalódjon.

Sokat csalódott, kesergett eleget.
Pedig hű volt csak egyet szeretett.
Nevessünk boldogan a csillagos egekre.
Nagyon vigyázz Csajé az ártatlan szivemre.
 
Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Nagykereki. Debreceni Zoltán vers
Debreceni Zoltán háza 
 
Debreceni Zoltán - A Csillagok Táncolnak...

Az éjszaka sötét fátyla alatt.
Csillagok ragyognak, mint gyémántok.
Ők a végtelen távolságokból néznek le ránk.
És a csendben táncolnak az égen.

A Hold mosolyog a csillagok között.
Titkokat őriz a fényes korongja.
A fák susognak, mintha ők is részesei lennének.
Ennek a varázslatos éjszakai táncnak.

Én is itt vagyok, nézem a csillagokat.
És elképzelem, hogy messze utazhatnék.
Talán egy nap én is csillag leszek.
És táncolhatok a végtelen ég alatt.
hajdúbagos sinai u. 1  
Hajdúbagos SINAI 1. Szép emberek - Debreceni Zoltán
 
 
Debreceni Zoltán - Helyes legény voltam... 

Helyes legény voltam születésemtől kezdve.
Csókoltak a lányok reggel, délbe, este.
Voltak benne szépek, egy kicsikét csúnyák.
A tanyán nem látta senki egyiknek sem az orrát.

Hevertünk a mezőn a sok szöcskék között.
Minden lánynak a szívébe boldogság költözött.
Mosolygott ránk a nap a kék ég közepéről.
Senkinek sem szólt Ő a mi szerelmünkről.
. 
. 
Debreceni Zoltán háza 
hajdúbagos sinai u. 1  
Hajdúbagos Sinai u. 1 Debreceni Zoltán író 

 

 

Debreceni Zoltán - Könnyező cigány sors... 

Cigány szülőktől heten voltunk testvérek anyám már előrehaladott rákos beteg volt.
Egy napon kenyeret mentünk venni, tolókocsiba vittük fel a boltba mert már nem tudott szegény járni.
Hogy levegőzőn,
és utolsó napjaiban lássa az utcát és az embereket akivel egészséges korában mosolyogva órákat beszélgetett.
Szinte mind kicsik voltunk, mint kotló után a kis csirkék, úgy mentünk kézen fogva a beteg jó anyánk után.
Fel sem tudtuk fogni, hogy néhány hét múlva árvák leszünk,
nem lesz nekünk édesanyánk.
Nagyon szegényes rongyos öltözetben,
mert a kis fizetését szegény apám az orvosok zsebébe nyomta, hogy mentsék meg nekünk édesanyánkat.
A magyar emberek most nagyon furcsán néztek ránk az útcán.
Azt mondták a haldokló beteg jó anyámnak,
aki tele volt morfium gyógyszerrel.
.Naaa .- Minek kellett neked ez a sok gyerek.
Édesanyám már nem tudott nekik válaszolni.
Csak könnyes szemmel keservesen nézett rájuk.
Nem szóltam énsem egy szót sem.
Utólag nem akarok szüleim helyett nyilatkozni.
De nagyon furcsálltam ezt a kérdést egy értelmes magyar édesanyjától aki már több gyermeknek adott életet.
.
Hiszen mi mind a heten élni akartunk, éppen úgy mint neki az öt gyereke.
Megköszönni az istennek a szüleinknek, hogy megszülettünk.
Nem tehettünk arról, hogy anyánk halálos beteg lett.
Mi is boldog életről álmodoztunk, álmodozunk tanulásról, munkáról, szép házról stb., pontosan olyanról álmodozunk mint másszármazásúak.
Nem tehettünk arról, hogy édesanyánkat megtámadtata a. rák betegség.
Mert a betegség nem válogat megtámadja a sok gyerekes cigány édesanyákat és a más származású drága édesanyákat is akik talán a gyerekük miatt még a mennyországban sem tudnak boldogok lenni és megpihenni.

Debreceni Zoltán író 

Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán versíró ) HBm. Sándoros tanya 
Ne törődj mások véleményével...

Ha meghízol, az emberek azt hiszik, hogy túl sokat eszel.
Ha lefogysz, az emberek azt hiszik, hogy beteg vagy.
Ha jól öltözködsz, akkor mutogatod magad.
Ha egyszerűen öltözködsz, szegény vagy.
Ha kimondod a véleményed, durva vagy, ha nem, akkor gyáva.
Ha sikeres vagy, akkor arrogáns vagy.
Ha őszinte, akkor naív.
Látod? Nem számit, mit csinálsz az életben, az emberek mindig kritizálnak.
Tedd tehát azt, ami boldoggá tesz, ne törődj mások véleményével.
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán versíró 

Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat.

Nagykereki. Debreceni Zoltán író  
Nagykereki. Debreceni Zoltán vers
Debreceni Zoltán író, versíró - Magyar nyelvű roma irodalom...


Mit is jelent az én számomra az az irodalom, ami a magyarországi roma írók tolla nyomán jött létre? Természetesen azokról a művekről tudok beszélni, következtetéseket levonni vagy vitatkozni, amelyek a magyar irodalomnak a részei, amelyek magyarul születnek meg; nem ismerem a különböző cigány nyelvezeteket. Olyan írók a munkáiról beszélhetek, mint Lakatos Menyhért, akinek a „Füstös képek” c. regénye számomra nagy élményt jelentett, vagy Bari Károlyról beszélhetnék, akit a ’70-es, ’80-as évek egyik legkiválóbb magyar költőjének tartok, és nagyon sajnálom, hogy ma már alig lehet találkozni vele, akár személyesen, akár a műveivel.

Vagy beszélhetnék Choli Daróczi Józsefről, Osztojkán Béláról, Szécsi Magdáról,Rostás-Farkas Györgyről: valamennyien ennek a magyar-roma, roma-magyar irodalomnak a kiváló egyéniségei, és természetesen Ők azok az alkotók, és persze mellettük még többen, akik a magyar-roma, roma-magyar irodalomnak a fogalmi körét tartalommal töltötték meg.

Mit jelent ez a fogalmi kör? Mindazok a szellemi dimenziók, amelyekben ez a roma-magyar, magyar-roma irodalom elhelyezkedik. Én öt ilyen fogalmi kört szeretnék megkülönböztetni.
Az első egy szociográfiai, szociológiai kör, tehát ezek a roma íróktól származó művek – és nemcsak a prózai művekre gondolok, hanem a költészetre is – egy nagyon karakteres szociográfiai képet rajzolnak meg a magyarországi romaság életéről. Talán a legjobb példa Lakatos Menyhért munkássága és említett regénye.

A második ilyen kör egy bizonyos hagyomány, sőt lélekforma vagy mentalitás megszólaltatása, hiszen, aki roma íróknak a műveit olvassa, egy egészen sajátos hagyománnyal, mentalitással találkozik, és ebben a mentalitásban nagyon nagy szerepe van a roma folklór és mitológia különféle hagyományainak és elemeinek. Ez a folklorisztikus és mitikus világ, ez a mentalitást meghatározó és magas fokú esztétikai minőségben is megjelenő tradíció a magyar nyelven készült roma irodalomnak egy sajátos karakterjegyét adja, ami lényegében megkülönbözteti más hagyományoktól, más irodalmi tradícióktól.

A harmadik ilyen dimenzió lényege, hogy a magyarországi cigány irodalomnak üzenete van a magyar társadalom, a magyar olvasóközösség, a magyar közösségek számára. Ez az üzenet a romaembereknek, a roma közösségeknek az egyenjogúságra és a hagyományőrzésre irányuló törekvéseit fogalmazza meg.
A negyedik ilyen dimenzió a roma identitás kifejezése és ennek az identitásnak a védelme, hiszen van egy sajátos magyar roma vagy magyarországi roma identitás, és ennek az identitásnak a megszólaltatója és egyben védelmezője is az az irodalom, amit a magyarországi roma irodalomnak vagy roma-magyar irodalomnak lehet nevezni.

A legfontosabb, az ötödik dimenzió maga az irodalmi dimenzió, az esztétika, az értékvilág dimenziója. Azok a roma írók, akiknek a nevét megemlítettem előadásom elején, mind magas esztétikai szinten művelik a maguk tevékenységét. Olyan alkotásokat, olyan irodalmi műveket hoznak létre, amelyek a maguk értékvilágával, a maguk költői vagy etikai megformáltságával, jellemábrázolásukkal, lírai jegyeikkel, a társadalomrajzukkal, a lelkiségükkel beletartoznak abba az esztétikailag meghatározható értékrendbe, amit a mai magyar irodalom jelent. Ez az irodalmi műalkotásokkal szemben támasztott esztétikai igény érvényesül a roma írók művei tekintetében is, hiszen akár Bari Károlyról, akár Lakatos Menyhértről beszélünk, műveik révén valóban ott van a magyar irodalomnak a felsőbb régióiban. Abban a régióban, ahol a nemzeti irodalom igazi értékrendje érvényesül.

Ez lenne az az öt dimenzió, amiben én a cigány írók műveit elhelyezem. Ez az öt dimenzió máris kirajzol egy bizonyos karaktert, egy rendszer jellemzőit, amiben ez az irodalom megjeleníthető. Nevezzük ezt az irodalmat akár roma irodalomnak, akár roma magyarirodalomnak, vagy magyar romairodalomnak. Az elnevezés lényegtelen. A lényeges tulajdonság itt az, hogy ez az irodalom egyrészt magyar irodalom, hiszen magyar nyelven íródott, és ilyen módon természetes joggal van jelen abban a szellemi közösségben, amit a magyar irodalom jelent.

Hozzátartozik ehhez az irodalomhoz az is, hogy a háttere, a szociológiai, a történelmi a mentalitásbeli háttere a magyarországi roma közösségek világát mutatja be, tehát ennyiben teljes joggal van jelen abban a kultúrában, amit roma kultúrának nevezünk. És ez a két tulajdonsága együtt érvényesülve meghatározza a maga különleges helyét a magyar nemzeti kultúrán, a magyar nemzeti irodalmon belül, mégpedig oly módon, hogy ez az irodalom egy sajátos lélekformát jelenít meg és képvisel.

Az, hogy az irodalom világában sajátos lélekformák, mentalitásbeli képletek érvényesülnek, nagyon is hozzátartozik az irodalom rendszeréhez, hiszen minden nagy nyelvnek az irodalma több ilyen változatot, lélekformát, mentalitást ismer el. (Például a német irodalomban egészen más mentalitásformák fejlődtek ki, mondjuk az északnémet-porosz irodalomnak a körében, mint a délnémet-bajor, vagy az osztrák irodalom körében.) Noha a magyar irodalom nemzeti tekintetben egységes irodalom, vannak itt is ilyen mentalitásmódozatok: az erdélyi irodalomnak például van egy saját identitása, egy saját mentalitásrendszere a magyar irodalmon belül.

Ugyanígy gondolom én a magyar írott roma irodalomnak a magyar irodalmon belüli elhelyezkedését. A másik fontos tulajdonsága ennek az irodalomnak, pontosabban a roma íróknak – ez nagyon gyakori a modern világban – amit kettős identitásnak nevez a szociológia. Arról van szó, hogy valaki lehet teljes joggal, elkötelezettséggel és átéltséggel két közösség tagja is. Egy roma író joggal van jelen teljes elkötelezettségében, nyelvi kultúrájában a magyar irodalomban, és ugyanakkor joggal van jelen a roma közösségben is. Ennek a kettős identitásnak talán egyik legérdekesebb és számomra legismertebb képviselője Rostás-Farkas György, aki részben magyarul, részben roma nyelven írja a verseit, és a könyveit is.

Az irodalmat nagymértékben a nyelv határozza meg. Azonban van valami, ami még meghatározza: egyfajta mitikus képzetrendszer. Hiszen az irodalom nemcsak nyelv: mitikus képzetek kincse, a világgal és az istennel kialakult viszony kodifikációs rendszere. Ebből lehet kiindulni, amikor meghatározzuk a magyarországi roma irodalom karakterét: ez az irodalom része a magyar irodalomnak, hiszen magyarul készül, ugyanakkor mégis egy önálló sajátos, egyedi irodalom, hiszen ennek a közösségnek a múltját, a hagyományait, a mentalitását, a mitikus képzetkincsét, a lelkiségét szólaltatja meg.

Kívánok ehhez a roma íróknak bátorságot, kitartást, szerencsét! És kívánom azt, hogy a magyarországi magyar nyelvű roma irodalomban a lélek magaslatán találkozzunk mi magyarok és a romák.

Utolsó sorba nem elhanyagolható a Magyarországi roma amatőr költők munkássága sem ,
ezért megbecsülést igényelne és igényel.

Szerkesztés dátuma: szombat, 2021. február 13. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 1,047


   







Tetszik  

Megjegyzések




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: