ÉDESAPÁM MESÉL


ÉDESAPÁM MESÉL

 

ÉDESAPÁM MESÉL

 

   Ahogyan én is lassan közeledek (ha a libák el nem tipornak, szokták felénk mondani Bakonyszentkirályon a Szülőfalumban) ahhoz a korhoz, mikor már Édesapám sem számított éppen fiatalnak, egyre másra jutnak eszembe azok a régi szép idők, amikor ültünk az asztalnál és belefogott valamelyik történetébe. Gyerekként élvezettel figyeltem mindig, de felnőttként sem volt problémás sokadszorra is végighallgatni, amiről már régen tudtam.

Olyan kalandos volt az élete parasztember létére, hogy kevés embernek adatik meg, de nála éppen ez volt az érdekes, hogy nagyon jól elő tudta adni, vagy versben, prózában leírni. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy az Istenünk azért bőségesen ellátta Talentummal, hiszen ugyan csak 6. elemi iskolát tudott elvégezni, de a magyar irodalom minden csinyját – binját ismerte.

Tudott írni ódákat, elégiákat, szonetteket egyaránt úgy, hogy még az úgynevezett „iskolázott” emberek sem találtak benne hibát, mikor elolvasták. Ez a tehetsége közösségekben is bebizonyosodott és ezt nagyon szépen megfogalmazta az életrajzi könyve, az 1990 – ben megjelent „Hol van már a paraszt” ajánlójában a kötet szerkesztője Dr. Vercseg Ilona:

 

„Nagy Bálint szemre ugyanolyan parasztember, mint más, úgy öltözik, lakik, dolgozik, ugyanolyan szokásrend szabja meg az életét, és mégis különbözik. Volt alkalmam őt többször is megfigyelni közössége, egy bakonyszentkirályi egyesület körében. Döntés nem születik, míg ő meg nem szólal.  Ha ezt magától nem teszi, kérdő tekintetek és csend kéri őt szólásra. Szava útmutatás. Kimondja azt, amit mások csak érezni tudnak, megfogalmazni nem. Véleménye felismerés és megkönnyebbülés. Döntés. Olyan ember ő, aki tudja, hogy mi történik vele; akit érdekel a dolgok miértje, háttere, oka: aki megfejteni igyekszik a titkokat…”

 

       Mátyus Aliz írónő a kötet hátsó borítós ajánlásában többek között ezt írja róla:

 

„Meggyőződésem, hogy osztály – hovatartozástól függetlenül kevés ember van, aki életével el tud, sőt olyan irigylésre méltóan tud elszámolni, Mint Nagy Bálint. Kevés olyan ember van, akinek az életében nincsenek epizódok, abban az értelemben, hogy még egy amerikai utazás is egy látó parasztember prizmáján szűrődik át, s így a mesélő nem extrémitásokra figyelő turista, hanem a különöset is egy paraszti látásvilágba beillesztő ember.

      Nagy Bálint figurája Nagy Bálint elmondásában ezeken a pontokon válik svejkivé, nem a humanista balek értelmében, hanem a minden ismeret és helyzetet a sajátjával gyúró – s ettől felejthetetlen – figurák értelmében.”

 

    Jóleső érzéssel fogadta a Bakony szülöttének Tatay Sándor írónak az Élet és Irodalom 1987. február 13. – i számában a Szentkirályi Kalendárium – c. írását. Ebben a híres prózaíró így vélekedik a parasztköltőről:

„Nem marad ki a költészet sem. Szentkirály öreg parasztköltője, az ismert Nagy Bálint, olyan szenvedéllyel viseli szívén szűkebb hazája sorsát, mint Veres Péter az országét. Közéleti szerepével is. Rá nem érvényes a közmondás: Senki sem próféta a saját hazájában. Ő éppen ott az.”

 

 

 

    Úgy gondolom, hogy én bátran lehetek elfogult Áldott Emlékű Édesapámmal kapcsolatban, amikor ismert emberek is milyen szépen írtak róla.

Visszatérve a bevezetőmben elmondottakra, ma is csak azt tudom megjegyezni, hogy mikor a már említett Dr. Vercseg Ilona Egyetemista fiatalokat hozott hozzánk vendégségbe, akiket tanított, azok is szinte „szájtátva” tapadtak az ajkaira, mikor derűsen, mosolygós orcával szinte órákon át mesélt az életéről, beleértve a Doni csaták borzalmait is, amikben már, mint tartalékos katonaként, tüzérként vett részt. Olyan élmény volt számukra, amit amíg élnek, soha nem fognak elfelejteni.

Végezetül Szeretetem jeléül felidézem alakját egy hozzá írt versemmel a következőképpen:

 

APÁMTÓL JUSSOLT BECSÜLETEM…

Apámtól jussolt Becsületem - Tisztességem nem adom,

Még akkor sem, ha nagyon nehéz küzdelem, mert jól tudom,

Hogy az út manapság már göröngyös, nehezen járható.

Hiszem és vallom: Becsület és Tisztesség nem eladó!

Szeretet és Békesség nálam mindennapi fontos kincs,

Nyugalomban szeretnék élni Hazámban, ami most, nincs.

Júdáspénzért nem hajtom meg térdemet senki előtt soha,

Mert Édesapám megfáradt teste sírjában forogna.

Nem szeretnék sohasem szégyent hozni a szép fejére,

Mert szeretnék mindig büszke lenni rá és emlékére!

 

Apámtól jussolt Becsületem - Tisztességem nem adom,

Pedig engemet is érhet az életben oly rágalom,

Amely alaptalanul ér az idő forgatagában,

Földi létünknek a szerteágazó pillanatában.

Drága jó Apám földművelő lírikus életében

Egyformán jól állt az eke szarva és toll is kezében.

Számomra mindig olyan követendő példát mutatott,

Amely kemény, nyakas Kálvinista Hitéből származott.

Nem szeretnék sohasem szégyent hozni a szép fejére,

Mert szeretnék mindig büszke lenni rá és emlékére!

 

Apámtól jussolt Becsületem - Tisztességem nem adom,

Semmi másom nincsen és ezt senkinek soha nem hagyom

Elvenni, mert ebből tudok elég erőt meríteni,

Az élet minden kihívásával bátran megbirkózni.

Ha nem lenne megreformált Hitem ma már letisztulva,

Akkor talán én is Apám mellett feküdnék a sírba.

Örökre bennem élő érdek nélküli Szeretetem

Kísérte végig a nem is mindig napfényes életem.

Nem szeretnék sohasem szégyent hozni a szép fejére,

Mert szeretnék mindig büszke lenni rá és emlékére!

 

Apámtól jussolt Becsületem - Tisztességem nem adom,

Hatvanhárom év alatt megtanultam, nagyon jól tudom,

Hogy az élet nem dicsőséges út és nem fáklyásmenet,

De a nehézség nem tudta végleg elvenni kedvemet

Kihívásoktól és rám váró nehéz feladatoktól,

Sem az elém tornyosuló kőkemény akadályoktól.

Hittem és Reméltem: Magyarhonban egyszer szép lesz minden,

Ahogyan Édesapámmal is álmodoztunk mi ketten.

Nem szeretnék sohasem szégyent hozni a szép fejére:

Szeretnék Örökre büszke lenni rá és emlékére!

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Zirc. 2011. 12. 08. Csütörtök reggel 7:01

 

https://www.youtube.com/watch?v=FCxVEmmjL8k

 

Ezt a versemet jövő hónapban lesz 10 éve, hogy írtam, de ma is vállalom minden egyes sorát és könnyes szemekkel emlékezem most is rá.

 

 

Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)

 

Gyula. 2021. 11. 16. Kedd Délelőtt 9:40

 

A fotó 1988 – ban készült Édesapám 74 éves korában. Pár hónap híján már én is ennyi vagyok jelenleg.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2021. november 16. Szerkesztette: Nagy Bálint
Nézettség: 231


   







Tetszik 1 Nagy Bálint kedveli
Nagy Bálint




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: