KESERGŐ

Nincs már földem, nincsen lovam,

Idegenné lett a falu határa.

Én meg csak úgy bánatomban

Néha, néha betérek a kocsmába.

Ha a cigány hegedűje

Elzokogja azt a régi szép nótát,

Az én szívem összetörve

Siratja az elvesztett boldogságot.

Eldobtam a szabadságot,

Szegénységet kaptam érte cserébe.

Ez a világ úgy megbántott,

Szívemből a reménységet kitépte.

Elátkozott rongyos vagyok,

Édes hazám kitagadott virága-

Eldobtam a boldogságot

S mint egy koldus bolyongok a világba.

Nagy Bálint

Bakonyszentkirály, 1959