Hungarikumok

 

Kolomp és láncosbot


Kolomp és láncosbot

A magyar pásztorok számára a kolomp nemcsak a legelő állatok nyakába akasztott jelzőeszköz, hanem zenei igénnyel öszzeválogatott hangszerek is voltak. A magyar nyelvben először a XVI. században fordul elő a kolomp szó. Leginkább kolompár cigányok, de nem cigány származású mesterek is gyártották.

A pásztor hosszas próbálgatás után választotta ki nyája számára a megfelelő kolompokat. Az összeválogatott készletet kolomp készségnek nevezték. Más és más készséget választottak a ménesre, mást a gulyára vagy a juhnyájra. Egyéni izlés szerint alakították ki a kolompok összhangzását.

Főképpen a pásztorok használták a láncosbotot is. Az egy méter hosszúságú erős botra kovácsolt vaskarikákat, csengőket vagy láncdarabokat szereltek. A pásztor a súlyos láncosbottal dobta meg az engedetlen állatot, így az már nemsokára már a bot csörrenéséből is értett. Ezt a hangszert a népi hitvilág boszorkányság elleni mágikus védőerővel ruházta fel. Regös botnak is nevezték, mert a regösök énekeik ütemére verték vele a tempót. A régi pásztorvilág kiveszésével lassan eltűntek az életük fontos kellékei.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2010. szeptember 16. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 4,115 Kategória: Népi hangszerek, zene » Idiofonok
Előző cikk: Kanál és fateknő Következő cikk: Mirlitonok


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: