József Attila - (Ime, hát megleltem hazámat...)


József Attila - (Ime, hát megleltem hazámat...)
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.



E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.


Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 7. Szerkesztette: Kovács Lóránt
Nézettség: 1,794 Kategória: Rendületlenül » Még mindég a két háború közt
Előző cikk: Jékely Zoltán - Tengerparti elégia Következő cikk: József Attila - A Dunánál


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: