Babits Mihály - Lelkem kiszikkadt mezején


Babits Mihály - Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,

kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem
hogy az élete csupa seb.

Fojtó szélverte zord mezőn
böngészve, sírva keresek...
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,

bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán
amit most lábadhoz teszek.

Tűnődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 28. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,787 Kategória: Szeretni tehozzád szegődtem » Klasszikus
Előző cikk: Babits Mihály - Játszottam a kezével Következő cikk: Babits Mihály - Örök dolgok közé legyen híred beszőtt


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: