Valamint a zárt a középhangot képez a nyílt ă és o között, úgy a zárt
ě középhang a nyilt e és ö között:
ă, | a, | o, |
e, | ě, | ö. |
A zárt a létezését a gyökökben föntebb már érintettük. A viszonyragokban és képzőkben
ezt nehezebb meghatározni; mindazáltal a magyar hangrend párhuzamos tulajdonságánál fogva némileg
gyaníthatjuk, hol és mikor van helye. Ugyanis köztudomásu dolog, hogy vannak úgy nevezhető háromágu
viszonyragok és képzők, melyek a vastaghangu szókhoz o-val, a vékonyakhoz ě-vel vagy
ö-vel járulnak, mint:
hat-szor | két-szěr | öt-ször, |
part-on | kert-ěn | kürt-ön, |
part-hoz | kert-hěz | kürt-höz, |
part-om | kert-ěm | kürt-öm, |
part-od | kert-ěd | kürt-öd, |
part-ot | kert-ět | kürt-öt, |
part-ok | kert-ěk | kürt-ök, |
part-os | kert-ěs | kürt-ös, |
part-oz | kert-ěz | kürt-öz, |
fal-ok | nyel-ěk | ül-ök , |
fal-tok | nyel-těk | ül-tök , |
for-og | pěr-ěg | dör-ög , |
ipar-kod-ik | kér-kěd-ik | őr-ködik stb. |
Továbbá azon sem kételkedhetünk, hogy bizonyos viszonyokban a vastaghanguak nyílt ă, a vékonyak nyílt e hangokkal ragoztatnak és képeztetnek.
Ugyanis ha e példákat tekintjük:
nyar-ăt | lik-ăt | tel-et | köv-et, |
nyar-ak | lik-ak | tel-ek | köv-ek, |
fal-as | toll-as | viz-es | csöv-es, |
fal-am | toll-am | viz-em | csöv-em, stb. |
e kétféle ragozás öszveállításából eredtek ezen ötágu ragozási csoportok, melyeket bizonyos ragok és képzők alkotnak, u. m.:
v a s t a g | nyar-at | bot-ot, | |
nyar-ak | bot-ok, | ||
nyar-am | bot-om, | ||
nyar-ad | bot-od, | ||
v é k o n y | hely-et | kert-ět | kürt-öt, |
hely-ek | kert-ěk | kürt-ök, | |
hely-em | kert-ěm | kürt-öm, | |
hely-ed | kert-ěd | kürt-öd, |
Úgyde e példákból kitünik, hogy hangrendi párhuzamban a nyílt vastag ă-nak a nyílt vékony e, a gomolyú vastag o-nak a gömölyű vékony ö felel meg szabatosan; de az ě-nek megfelelő mélyebb hang a fentebbiekben nem létezik. Tehát kell lenni e ragokban oly a hangnak is, mely a nyilt ă és o közötti hézagot betölti, (valamint a nyilt e és ö közötti helyet betölti a zárt ě). Ez pedig nem más, mint azon zárt a, melynek létezését a gyökökben már föntebb kimutattuk. És valóban, ha tisztább magyaros kiejtésre figyelünk, azt bizonyos szókhoz járuló ragokban és képzőkben észre kell vennünk, milyen a hosszu á után következő rövid a pl.:
ház-at | ház-ak | ház-am, | ||
ház-as | ház-al | ház-acs-ka, | ||
ágy-az | ágy-ba | ágy-an-ként, |
nyilt | zárt | gom-gömölyű, |
s tulajdonképen nem öt, hanem hatágú ragozási-csoportot kell felállítanunk:
hal-ăk tál-ak sor-ok,
vastag hal-ăs tál-as sor-os,
hal-ăm tál-am sor-om,
fej-ek szěr-ěk tőr-ök,
vékony fej-es szěr-ěs tőr-ös,
fej-em szěr-ěm tőr-öm.
Egyébiránt a zárt ě-re nézve megjegyzendő, hogy midőn a gyökben is megvan: ekkor, mint a terjedtebb szokásnak tetszik, vagy a mondatbeli széphangzat igényli (a sok e kikerülése végett) ö-t használhatunk helyette, s ilyenkor a ragozás is hozzá alkalmazkodik pl. pěr, pěr-ém- pěr-ěd, pěr-ěk, pěr-ěs, vagy: pör, pör-öm, pör-öd, pör-ök, pör-ös. Máskép áll a dolog a viszonyragok és képzőkre nézve, melyekben az ě az ö-vel fél, az o-val egész ellentéti viszonyban áll, t. i. bizonyos esetekben ö és ü, után közvetlenül ö, a többi vékonyhangok után ě járul, pl. tör, tör-ök, tör öm, tör-tök, tördel-ěk (nem tördel-ök), tördel-těk (nem tördel-tök), töre-kěd-ěm (nem töre-ködöm); tehát a viszony magokban a zárt hangú alakulásokban háromágu, ilyformán:
dolg-oz-ik éh-ěz-ik ölt-öz-ik,
úr-kod-ik kér-kěd-ik őr-köd-ik,
fanyal-og enyel-ěg füstöl-ög,
rop-og csěp-ěg zöp-ög,
idom-os idv-ěs üdv-ös,
lát-ok vet-ěk üt-ök,
bokr-on kert-ěn ökr-ön,
fodr-om vědr-ěm gödr-öm,
kotr-otok pědr-ětěk gyötr-ötök,
kotor-tok pěděr-těk gyötör-tök.
Ezen és hasonló viszonylatokban ě helyett ö-t írni annyi volna, mint nyelvünk hangrendét megzavarni, s nyelvünket egy sajátnemű alkotó hangjától megfosztani. Ezt tennök pedig, ha így írnánk és beszélnénk: vereködik, enyelög, csěpög, pězsög, idvös, vetök, vettök, vetítök, kertöm, embörök, selyöm, szerelöm, hegyöz, szentöl stb.
A tájejtést nem szabad a közösen elfogadott simább nyelv rovására feltolni. Az ly-et is a hanyag nyelvszokás majd j-vel majd csupasz l-vel pótolja, de azért a szabályos tiszta beszédben és írásban a szónok, szavaló, szinész, író ovakodni fog ily különcz és a széphangzatot sértő kiejtésektől.
Szerkesztés dátuma: kedd, 2011. február 8. | Szerkesztette: Kabai Zoltán |
Nézettség: 2,675 | Kategória: A magyar nyelv szótára » A magyar bötük, illetőleg szóhangok fejtegetése. |
Előző cikk: I. ă, e, nyiltak | Következő cikk: III. o, ö. |
|