dab, több helynevek gyöke: Dabar, Dabas stb.
dacz, daczol, daczos, daczoskodik, daczosság.
dag, dagad, dagaszt, dagály, dagonya, dagan, daganat, (mint: fogan, foganat, bocsán, bocsánat).
dad, hangut. dadog, dadogás, dada.
daj, dajka, dajkál, dajkálkodik, dajna.
dal v. dan, hangut. dalol, v. danol, dana.
dal v. del, dali, deli. dalia, delie; dalma, dalmakodik. Alapérteménye: darék, derék, tulajd. és átv. értelemben.
dam, (1). több helynév gyöke: Damak, Damos stb.
dam, (2), damasz, kövér, hízott disznó. Rokona: döm, döme, dömbicz, dömöszke.
dan, dancs = mocskos. Rokonai: gan, gam: ganéj, gamat.
dar, (1), hangut. darázs, daru, darvadoz.
dar, (2), vékonyh. der = tör: dara, dercze, darál, derzál, darab, deréb, darancs, darócz.
dár, (1), hangut. dáridó. Rokonai: dáv-orikol, dor-bézol.
dár, (2), dárda, dárdás. Előhang nélkül rokona a hegyeset, szurót jelentő ár. V. ö. nyárs.
de, kötszó: de úgy, dehogy, de még is.
děb, děběr, děběrke, děběn. Változattal: döb, döbör, döbörke.
decz v. döcz, děczěg, döczőg, děczěgtet, döczögtet. A visszataszító mozgás alapfogalmánál fogva rokona: dacz, daczol.
ded v. did, a fázónak reszkető hangja: dedereg, didereg.
ded, nyilt e-vel am. kicsin, kis gyermek.
déd, dédős, dédanya, dédük. Szlávul: dedo, törökül: dede. Rokona a vastaghangu: dádé, táté.
deg = dag: deged, dagad, degenyeg.
dél, (1), déli, delel v. déll, délest v. delest.
dél, (2), = döl: délczeg, dölfös.
der, (1), hangut. derécsel, deredarál, dereducsál. Keményen: těr: terefere, teretura, terécsel. V. ö. dur, durczás.
der, (2), derék, dereglye. Vastaghangon: dar, darék.
dér, (1), hangut. dérdúr, dérczes, durczás.
dér, (2), a fehéredés, világosság alapfogalmával: dér (hóharmat), deres, derít, derü, derűl, derhenyő.
di, (1), dia, czizma-dia, változattal: zi, csi, zia, csia, a törökben: dsi. V. ö. cse, cseál, és te, tesz.
di, (2), dió v. divó, diós.
di, (3), v. dí, díj, dív: diadal, dívik, divat, díványos, dísz, díszlik, díszke.
díb, ikerítve: díbdáb, díbdábság. Jelent a maga nemében hitvány, aprólékos valamit.
dics v. dücs: dicsekedik, dicsér, dicső, dicstelen, dicsőség. Elavult íge.
disz, disznó, disznós, disznóság. Hasonlók a hellen: uV, lat. sus, török domuz, héber daschén (kövér).
dísz, díszes, diszít, dísztelen. V. ö. dí.
dob, (1), hangut. dobog, dobban, dobbant; dob, dobol, dobos.
dob, (2), ige, dobál, dobás, dobásnyi. Rokona a távolodási: tov, tova.
doh, (1), dohos, dohosodik, dohlik, dohot. Nehéz fojtó szaggal járó avasság.
doh, (2), hangut. dohog, dohogás, máskép: duhog. Rokona a fúvást jelentő dú, dúl, (fúl).
dol, dolog, dolgos, dolgozik, dologtalan. Vékonyhangon rokona csel, cselekszik, honnan dolog = cselek. Egyezik vele a szláv: djel, djelo.
dom, (1), a dudorú magasodás alapfogalmával: domb, dombor, domború, domborodik, dombos, dombár.
dom, (2), = tom, hangut. dombéroz, tombol.
don, hangut. dong, dongó. Vékonyhangon: dön, döng, dönget.
dor, (1), hangut. doromb, dorombol, dorgál; dorbézol v. dorbélyoz.
dor, (2), v. dur = rúd: dorong, durung, dorongol, durungol. Változattal tájejtésileg: dür, düring.
dor, (3), metszés, vágás, hasítás alapérteményével: doroszol, dorozma, dorozmás. Rokona: csor, csoroszol, der, derzál.
dosz = tosz, tusz: doszol, doszolás; dosztig (duztig, töltig), toszol, tuszkol, tuszkolás. Alapérteménye: taszítás, távolítás.
dö, gyökeleme dől, dönt, dőjt szóknak.
döb, (1), hangut. döbög, döbben, döbbent. Vastagh. dob, dobog.
döb, (2), döbön, döbönke, döbör, döbörke, fordítva: böd, bödön; vastagh. dob, dobon, bod, bodon.
döcz, döczög, döczögtet, döczczen, döczczent. Ütődés okozta ideoda mozgás. V. ö. děcz, děczeg.
död, dödölle, döddő. Dudorodás, fölfuvódás alapérteményével. Rokonai: tüd, tüdő, tügg, pofa, tütt, tüttös.
döf, döfés, döföd, döföl, döföttyü.
dög, döglik, döglel, döglelet, dögleszt, dögös, dögösködik.
döh, döhér; mint puffadtat jelentővel rokon: döm, döme.
döm, (1), = töm: dömöszöl, tömöszöl, dömöcsköl.
döm, (2), domboru vaskosság, testesség alapérteményével: döme, dömsödi, dömöczkös, dömbicz, dömöszke.
dön, (1), hangut. döng, dönget, döngöl.
dön, (2), = göm, gön: döndöre juh: göndör szőrű.
dör, (1), hangut. dörög, dörget, dördít, dördűl, dörren, dörrent, dörmög, dörömb, dörömböl.
dör, (2), súrolás és törés alapérteményével: dörgöl, dörgölődzik, dörzsöl, dörmöl (fogaival).
dőr, dőre, dőrcség, dőrélkedik. V. ö. őr, őrűlt.
dőzs, dőzsöl, dőzsölés. V. ö. dús, duskál.
dú, (1), fn. (praeda) dúl, dúló, dús, duskál, dúka, dukál.
dú, (2), hangut, dúl, dúlfúl, = dújfúj, duvad.
dú, (3), = to: dulakodik = tolakodik, tuliz.
ducz, duczi, duczos, duczkó = tuskó.
dud, (1) v. dúd, hangut. duda, dudál; dudorog, dúdol, dudog.
dud, (2), dudor, dudorít, dudorodik, dudva Alapérteménye: gömbölyü, domború fölfuvódás, duvadás. V. ö. dú, (2).
dug, dugasz, dugaszol, dugdos, duggat, dugúl.
duh, hangut. duhog, duhogás. Haragos kifuvás, dúlásfúlás.
dum v. düm, hangut. dummog, dümmög.
dun v. duny, dunna v. dunyha. Rokon a fuvást, fuvódást jelentő dú-val.
dun, dundi. V. ö. döm, döme, dömbicz.
dur, (1), hangut. durr, durran, durrant, durrog, durrogat; dérdúr, durcz, durcza, durczás, durbonczás, durmonyás.
dur, (2), durva, durválkodik, durvaság, durvít, durvúl. Egyezik vele a latin dur-us, rud-is.
dus, duska, duskál, duskálkodik. l. dú (1).
duv, (1), = div: duvatlan, divatlan, duvatlankodik, divatlankodik.
duv, (2), a dagadás, fölfuvódás, kinyomulás alapérteményével: duvad, duvaszt. V. ö. dú (2).
dúz, v. duz: duzma, duzmati, duzzan, duzzad, duzzaszt, duzzog, duzzaszkodik. Puszta gyöke a fuvást jelentő dú.
dücs, dücső, dücsekszik, l. dics.
düh, dühödik, dühöng, dühös, dühít, dühül. Alapérteménye: boszúból, nagy haragból fakadó fúvás, dúlás-fúlás. Vastagh. rokona: dú, duv, duh.