Hajdúbagosi zsidó-cigány származású Versíró Debreceni Zoltán - Vers Hajdúbagosról


Hajdúbagosi zsidó-cigány származású Versíró Debreceni Zoltán - Vers Hajdúbagosról
Debreceni Zoltán író tollából 

Závodi versíró Debreceni Zoltán versíró - Kisvejke faluban lakom
Závodi versíró Debreceni Zoltán versíró - Kisvejke faluban lakom
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...

Kisvejkén lakom a magas dombok között.
A nap az égről már korán reggel köszön.
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.

Jó barátja vagyok a domboknak, völgyeknek.
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.

A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kitépni.
Mosolyogva nézek rá mintha semmim sem fájna.
De a bánatomat nem tagadni mert az arcomon látja.

Kisvejke: 2012
 
Debreceni Zoltán  cigány író

 

Hajdúbagos - Cigány versíró,író


Debreceni Zoltán  cigány író

 

Hajdúbagos - Cigány író 

Debreceni Zoltán - Vers Hajdúbagosról 

Hajdúbagos gyönyörű szép tája.
Mintha szülőföldem lenne,
én úgy tekintek rája.
Bólingatva köszöntenek a nyárfák
és a virágok itt messziről engemet,
ha közéjük az erdőbe és a rétre kimegyek.

Pedig Pocsajban szült a jó anyám.
Ott dédelgetett,
ott is ruházta rám a becses nevemet.
Hideg novemberben jöttem erre a világra.
Fiatalon jutottam az árvák sorsára.

Édesanyámat elrabolta tőlem a rák.
Nem engedte, hogy engem szeressen neveljen,
beleegyezésem nélkül a temetőbe vitte.
Apám szívből szerette,
anyámat mindjárt a mély sírba követte.

Hosszúpályiban lettem teljesen, igazán árva.
Itt zárta mind a kettőt a hideg sír magába.
Ezután a nap is az égről rám halványan ragyogott,
sokszor alig fénylett.
Mindig könnyes volt a szeme, amikor rám nézett.

Beteg és rákos lettem.
A testvéreimtől és hazámtól messze elsodort az élet.
De mindig velem jöttek a régi bús és gyönyörű emlékek.
Mikor elmegyek Pocsajba, a kis szülőfaluba,
mosolyogva néz le rám a magas égről a nap,
a piros alkonyatban. 

 

Debreceni Zoltán  cigány író

 

Hajdúbagos - Cigány író 

Debreceni Zoltán - Vers Hajdúbagosról 

Hajdúbagos gyönyörű szép tája.
Mintha szülőföldem lenne,
én úgy tekintek rája.
Bólingatva köszöntenek a nyárfák
és a virágok itt messziről engemet,
ha közéjük az erdőbe és a rétre kimegyek.

Pedig Pocsajban szült a jó anyám.
Ott dédelgetett,
ott is ruházta rám a becses nevemet.
Hideg novemberben jöttem erre a világra.
Fiatalon jutottam az árvák sorsára.

Édesanyámat elrabolta tőlem a rák.
Nem engedte, hogy engem szeressen neveljen,
beleegyezésem nélkül a temetőbe vitte.
Apám szívből szerette,
anyámat mindjárt a mély sírba követte.

Hosszúpályiban lettem teljesen, igazán árva.
Itt zárta mind a kettőt a hideg sír magába.
Ezután a nap is az égről rám halványan ragyogott,
sokszor alig fénylett.
Mindig könnyes volt a szeme, amikor rám nézett.

Beteg és rákos lettem.
A testvéreimtől és hazámtól messze elsodort az élet.
De mindig velem jöttek a régi bús és gyönyörű emlékek.
Mikor elmegyek Pocsajba, a kis szülőfaluba,
mosolyogva néz le rám a magas égről a nap,
a piros alkonyatban. 

 

 




Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2014. július 6. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 613


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: