„HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL”…
Vörösmarty Mihályra gondolva
„Hazádnak Rendületlenül” Tudod Mit Jelent,
Tudod Testvér, Hogy a Múltadat és a Jelent
Soha Nem Szabad Teljesen Szétválasztani,
Mert Csak Egységében Lehet Megmagyarázni
Az Összefüggéseket az Örökölt Jussal,
Nem a Hazájából Kiebrudalt Koldussal
Takarózva Kegyúri Alamizsnát Dobni,
Úri Gőggel, ...
„HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL”…
Vörösmarty Mihályra gondolva
„Hazádnak Rendületlenül” Tudod Mit Jelent,
Tudod Testvér, Hogy a Múltadat és a Jelent
Soha Nem Szabad Teljesen Szétválasztani,
Mert Csak Egységében Lehet Megmagyarázni
Az Összefüggéseket az Örökölt Jussal,
Nem a Hazájából Kiebrudalt Koldussal
Takarózva Kegyúri Alamizsnát Dobni,
Úri Gőggel, Adott Szabadságról „...
SZÉGYELLNEM KELLENE, HOGY
ÍRÁSAIMBAN ÉDESAPÁMAT
SOKSZOR „ÁLDOTT EMLÉKÜNEK” MONDOM?
Mielőtt rátérnék a címben jelzett írásomhoz, elöljáróban fel szeretném idézni az általam összegyűjtött adatok alapján megírt életrajzát Édesapámnak.
HUSZONEGY ÉVESEN
AZ IDŐ MÉG NEM…
Roberta unokám születésnapjára.
Huszonegy évesen az idő még nem
Rohan olyan igen nagyon feletted.
Ilyenkor a gyönyörű szépséged sem
Veszít el semmit, mert a Te életed
Olyan irányba halad magabiztos
Céltudatossággal, ahol már tudod
Azt, hogy számodra mi a nagyon fontos,
Miről kell esetleg majd lemondanod.
SZERELMETES TÜNDÉRRÓZSÁM
KÖSZÖNTELEK TÉGED…
Születésnapodra Drága Terikém.
Szerelmetes Tündérrózsám köszöntelek Téged,
Gyönyörködve nézem Soha Nem Múló Szépséged.
Tizenkilencedik éve, hogy megismertelek,
Tizenkilencedik éve, hogy Megszerettelek.
Boldogságunk úján már Örökre Együtt járunk,
Mert mi egymásban minden szép és jót megtaláltunk.
SZÜLEIM HÁZASSÁGKÖTÉSE 1943. 11. 27 – ÉN.
Részletek Édesapám, Nagy Bálint parasztköltő: „Hol van már a paraszt” – című,1990 – ben megjelent életrajzi kötetéből.
A múltban, még a Szüleim életében olyan sokszor hallottam tőlük, főleg Édesapámtól, hogy a háború vérzivataros idejében kötöttek házasságot.
ESTE A VÁMHEGYI ÚTNÁL
Az esti csendben bolyongok szépen
Susogó akácok lágy ölében.
Szerte minden csupa illat, virág –
Szívemet édes mámor zengi át.
Az út felett, ahol most megállok,
Egymást ölelik a vén akácok.
Nem látni itt a holdas szép eget –
Valahonnan mégis jött izenet,
Szívemhez szól ezer virágon át,
Ajkam elsuttog egy édes fohászt.