Archívum

Horgász

Tóth Ágnes
Horgász polgár

Az öntöltő állomáson
Kilenc deci áldomáson
Siklott ki egy horgász polgár
Viheti a poggyászhordár

Tóth Ágnes
Kéreg-lak

Farönk lakban három árva
Agyon gyötört sápadt lárva
A lakbérük méreg drága
Mert felment a kéreg ára.

Tóth Ágnes
Söralátét-vers

Ha tikkad a nyelved
A hideg sört nyeljed,
Tavaszban nyárban,
Kocsmában, bárban,
Gurítsd le meló után,
Hörpöljed nyár délután
Iszogasd este,
Ha bámulsz a meccsre
Nem kell szebb élvezet
Üvegen két kezed
Hasadban sör kotyog
Ajkad egy dalt motyog
Tudatod így hasad
S lesz egy nagy sörhasad

Tóth Ágnes
Tömegközlekedési-dal

Buszon metrón, villamoson
A lábadat letaposom
Oldaladat jól megbököm
Hegyezve van a könyököm
Ne vicsorogj rám ha lehet
Mert kinyomom a szemedet
Nincsen jegyem se bérletem
Az ellenőrt pofán verem
Magam után nyomot hagyok
Szétköpködöm a tökmagot
Akkor vagy igazán peches
Ha rokkant vagy netán terhes
Esetleg vén trottyos nyanya
Törjön ki a jó nyavalya
Vághatsz akármilyen pofát
A helyemet nem adom át
És nem kérek tőled bocsit
Ha nem tetszik vegyél kocsit!

Tóth Ágnes
TÖKÖS VERSIKE

Tök a fejem nagy és kerek
Az egész kert rajtam nevet
Apámra a tökre ütök
De nem vagyok tökkelütött
Nevethet e zöld csőcselék
Leszek én még tökfőzelék

Tóth Ágnes
Festeni kellene

Apám mondta festeni kellene
Mondtam jó, csak öcsém volt ellene
Sajnálta nagyon azt a húsz graffitit
Amit a szobában a négy falra írt

Nagyanyám szólt, nem kell az időt húzni
Olyan festőt hívj, ki jól tud csíkot húzni
Hát hoztam másnap egy profi krapeket
Ki előre kérte az előleget

De hiába vártuk, nem jött el másnap
Nagyanyám szegény egész belesápadt
Apánk őrjöngött, két rendőrt is hívott
De pénzünkkel a festő elhúzta a csíkot

Másik festőt hívtunk, úgy negyven lehetett
Azon, hogy átvertek, jó nagyot nevetett
Először ivott, aztán uzsonnázott
Majd elkérte a bringám és elkarikázott

Budai földet hoz, kiáltotta hátra
Családom két hétig hiába is várta
Azóta már biztos Budán festeget
Nem hagyott mást hátra, csak egy ecsetet

Gyanús volt nagyon a harmadik mázoló
Olyan volt akár egy kopott házaló
Létrát is hozott meg festékes vedret
Kaparta a falat szappanozott, festett

Három tojást vettünk naponta az enyvbe
Esküszöm szagától nem mentünk a mennybe
A festékbe tejet, a festőbe rumot
Addig állt a létrán amíg le nem bukott

Zöld, zöld, zöld fal kel az nyugtat, esküdött az égre
Máig sem értjük, miért festette kékre
Elment végre festőnk, a nagy filozófus
Azóta jár hozzánk három pszichológus

Tóth Ágnes
Régi mérleg csupa méreg

Feldobta a kiszolgáló
a kolbászt a mérlegre
S kifizettél hét ötvenet
A legnagyobb mérgedre
Otthon aztán újra mérted
Mennyit nyom a felvágott
S rájöttél, hogy az eladó
két lej tízzel átvágott

Tóth Ágnes
Talp Nyalás balladája

Talp Nyalás az úton rostokolt,
s mert éppen munka nélkül volt,
saját talpáról nyalta a port.
A forró pusztaságon csak
ketten voltak, ő s a Nap.
- Mennyi aranya van – sóhajtotta,
s ez adta az ötletet, hogy
elszegődjön hozzá talpnyalónak.
Bár sejtette, talpa tüzes lehet,
nem számít, hisz nyalt ő már
kellemetlenebb helyet.
Az égre nézett s beszédet intézett
a Naphoz: - Ó, fényes úr,
minden hódolatom az öné,
milyen szépen kiszárította a termést,
hogy fognak örülni az emberek,
megmentette őket a rágás fáradalmától
s ezentúl nem kell egyenek.
Emelem kalapom e dicséretre méltó
tett előtt - szólt, s hogy levette fejéről a kalapot
idétlen tuskókén dőlt a porba
s azonnal elhallgatott.
A Nap talpa igen csiklandós lehetett,
mert rövid szolgálatáért Talp Nyalásnak
tüzes fejbe rúgással fizetett.

Tóth Ágnes
Pösze vers a káposztáról

- Kérem, ez a nagy poszta? -
kérdezte a káposzta.
- Feladnám a leveleim,
lakjanak jól a a feleim
egy kisz töltött káposztával,
itt szembe’ a nagy posztával.
- Elmondtam már tizeneccer! -
ordított a poszta meszter –
Húsz isz kell rá, nem cak bélyeg!
- Van bennem egy tucat féreg -
válaszolta a káposzta, sz
leveleit lehámozta.
- Ha van húsza, az rögtön mász.
Fogja össze, mert mind szét mász –
könyörgött a poszta meszter,
sz kikiáltott: - Nosza Eszter,
szemétbe a mákosz tállal,
jóllakunk ma káposztával!