Az építészetben is nagy jelentősége van a díszítő jellegű fafaragásnak, igazi területe azonban a használati tárgyak és bútorok ékesítése. A legművészibb fafaragás a faszobrászat terén található.
A faszobrászat és díszítő faragás természetesen nem válik el élesen egymástól, kiváló faszobrászok gyakran foglalkoztak egyszerű tárgyak faragásával is.
Luigi Ferdinando Marsigli olasz hadmérnökről 1690-ben ezt írták:
„A szittya néptörzstől lakott Székelyföldön tanulmányozta és megfigyelte e nép nyelvét s kutatásai közben olyan fát talált, a mely ezen föld első keresztényeinek ünnepeinek naptárát tartalmazza.”
Ugyanis ebben az évben talált rá ez a tudós ember arra a botnaptárra, ami korábban a templomban volt használatos.
A Túróc megyei Stubnyán akadt rá Cherven Tamás besztercebányai kanonok 1839-ben.
Mindössze egyetlen lapból áll. A nyolc hüvelyk hosszú, öt hüvelyk széles nyírfakéregre tollal, koromfekete tintával írtak. Több részre töredezett, emiatt kisebb darabok hiányoznak belőle. Réznyomat másolatban maradt fenn. A megtaláló olvasata szerint 127 név található rajta.