A „kettős jártatója” a gyimesi csángók kétrészes, „jártatóból” és „sirülőből” álló páros táncának első tétele. A táncot hangszeres AABB szerkezetű, tetrapódikus sorokból álló kanásztánc dallamok kísérik.
A régies táncéletű Széken két táncciklus élt, amelyet a helyiek "félpárnak" hívtak. Az elsőben a férfitáncokat, a sűrű és ritka tempót, valamint a "magyart" (négyest) táncolták. A másodikban a lassút, a "csárdást" és a két polgári társastáncot, a porkát és a hétlépést járták. A máig is élő lassú táncát a lassú csárdás csak napjainkban kezdi kiszorítani.
A lassú magyaros a gyimesi csángók sajátos páros tánca. Legközelebbi rokonának csak a Görgény-völgyi románok "impiedicata" (akasztós) nevű tánca tűnik, amely ott a lassú vonulós forgós táncot követő zárt összefogódzású, kissé gyorsabb páros tánc. A lassú magyaros a sebes magyarossal táncpárt alkot, mindkettőt a gyimesi táncciklus, a "táncrend" bevezető táncaként adják elő.
A nyugat-európai lassú sétáló páros táncokhoz, például a "basse danse"-hoz, vagy a "pavane"-hoz a reneszánsz óta egy gyorsabb ugrós karakterű tétel, a "tourdion" vagy a "gaillarde" is kapcsolódhatott. E táncpárok később zárt forgó páros táncokkal kiegészülve, mint amilyennek a "volta"-t jellemezték, már ciklussá is kibővülhettek.
A moldvai csángók tánckultúrája alapvetően eltér az erdélyitől. Táncaikat a balkáni táncrégióhoz soroljuk, melyek között főleg közösségi jellegű körtáncokat és kötött szerkezetű páros táncokat találunk. Az egyszerű formakészletű lánc-és körtáncokból húszat–harmincat is ismer egy-egy faluközösség.
A gyimesi kettős második tétele a gyorsabb tempójú „sirülő”. A sirülőben a kettős jártatójának szabályos oszlopos sor vagy körformája felbomlik, a párok szétszóródnak és zárt összefogódzással táncolnak tovább. A lépések továbbra is szinkópás ritmusúak, de a motívumok már egyénenként variálódnak.
A Felső-Maros vidéken, a Nyárád mentén, a Kisküküllő völgyében és a keleti székelység körében él az igen gazdag és virtuóz forgó-forgatós-figurázó marosszéki forgatós.
A gyimesi sebes magyaros a lassú magyarossal alkotott táncpárt, és a mulatságok, táncciklusok kezdőtáncaként járták. A lassú magyaroshoz képest emelt tempójú (Mm. negyed = 120) páros tánc kísérődallamai javarészt kanásztánc nóták voltak. Elnevezései között a "sebes", a "csángó sebes", "sirülős", "forgatós", "sebes forgatós" elnevezésekkel találkozhatunk.
Bár a székiek "csárdás"-nak nevezik, ez a tánc korántsem viseli magán új stílusú táncunk alapvető vonásait. Általában a táncos mulatságok nyitó- és záró táncaként, névnapi-húsvéti köszöntők alkalmi táncaként és a második félpár második táncaként jelent meg a hagyományban.
A tánc kísérő zenéjét mérsékelt tempójú (Mm.
A verbunk szólóban és csoportosan járt újstílusú férfitáncunk. Előtörténetét és kialakulását a tánctörténeti forrásokon túl a 18. század tánczenei emlékeiben is nyomon követhetjük: a múlt hagyományait őrző egyes ungaresca típusú dallamok már a verbunkot ígérő korai stílusjegyeket mutatják.