Az aszfaltot zöld dinnyedomb borította. Darazsak keringtek fölötte.
A gyerek szájában összefutott a nyál. Izgatottan leste, hogyan lékelik meg a labda formájú gyümölcsöket és abban reménykedett, hogy valamelyiket félregurítják, mert nem lesz elég édes.
De nem volt szerencséje. Már esteledett, amikor megállt mellette egy utánfutós Dacia.
- Na, öcsi, segítesz lerakni a dinnyéket? – kérdezte a köpcös emberke. – Mert ha igen, akkor választhatsz egyet magadnak.
A srác örömmel fogott a munkához. Észre sem vette, hogyan folyik a hátán, homlokán a verejték. Félóra múlva végzett, aztán kiválasztotta a legnagyobb dinnyét.
Az ember megmérte. Nyolc és fél kiló volt.
- Na, viheted, ha bírod – mondta – és nevetve nézett a tíz év körüli gyerek után, aki imbolyogva cipelte fizetségét.
Hirtelen egy erősen ittas férfi lépett a fiúhoz és kirángatta kezéből a dinnyét.
- Add vissza, az az enyém, megdolgoztam érte! – kiabálta a gyerek.
- Kuss legyen! – röffentett a fickó. – Ezt most szépen eladom.Tizenötöt úgy kapok érte mint a pinty.
Tudta, hogy az apja pálinkát akar venni az árán. Keserűen ballagott utána.
Az ember meg kínálgatta mindenkinek az árut, de hiába. Mire a villamosmegállóba értek, már tíz lejért is odaadta volna, de senkinek nem kellett. Határtalan düh fogta el és teljes erejéből a földhöz vágta a dinnyét. Száz darabra tört. A leve kifolyt a porba. A fiú pár másodpercig kétségbeesve nézte, aztán hasra vetette magát és arcát belemártva a sok törmelékbe, habzsolni kezdte a piros és édes dinnyebelet.
Amikor egy pillanatra felnézett az apjára, diadalittas mosoly suhant át az arcán.
