A lakás nem volt ugyan tágas, és akik előttük laktak benne igencsak elhanyagolták, de kemény munkával sikerült rendbe tenniük. Boldogok voltak, hiszen nem minden ifjú pár mondhatott magáénak saját otthont.
Még csak két éve hagyta maga mögött a falut, de mintha száz év telt volna el azóta. Április volt, a bolondok hónapja és ő bolondul örült, mert most tudta meg, hogy hat hetes terhes. A férjének csak két hét múlva mondja meg, ez lesz a születésnapi ajándéka.
Énekelve takaritgatott, aztán elhatározta, hogy megfürdik. Amikor belépett a fürdőszobába hátratántorodott és megfagyott ereiben a vér. A fürdőkádban egy hosszú, sovány, fekete ruhás férfi feküdt, gomblyukában egy fehér rózsával. Sikoltozva rohant ki a folyosóra, felverte a szomszédasszonyt és becibálta a fürdőszobába, követelve, mondja meg mit lát a kádban.
A kissé zavarodott szomszédnő mérgesen teremtette le, mondván, hogy a fürdőkádban semmi nincs, de ha volt is, biztos lement a lefolyón...Attól kezdve kerülték egymást.
A munkahelyén figyelmetlen volt, ideges. Az urának is feltűnt.
- Mi van veled?-kérdezte.
- Semmi, semmi, csak nagyon kimerült vagyok - hazudta.
Reggel az ember elment dolgozni, ő pedig óvatosan benyitott a fürdőszobába, arra gondolva, hogy nem lehet ott senki, hiszen a férje, aki itt mosdott, borotválkozott szóvá tette volna, ha lát valakit. A fürdőkád üres volt. Megnyugodott. Arra gondolt, hogy tegnapelőtt valószínűleg a terhessége miatt hallucinált, hiszen nemhiába mondják rá, hogy másállapot. Megengedte a vizet és kiment az előszobába tiszta törölközőért. Amikor a csap után nyúlt, hogy
elzárja, egy hideg kéz markolta meg a csuklóját. A kádból nyúlt ki és le akarta húzni. Ott feküdt a fekete ruhás sovány férfi, gomblyukában a fehér virággal.
Nagyot rántott a kezén és kirohant a házból. Reszkető inakkal bukdácsolt le a lépcsőn és egész testében remegett. Délig a városban kószált, még a templomba is bement és hosszan imádkozott, míg meg nem nyugodott egy kicsit. Senkinek nem mert szólni. Nem akarta, hogy bolondnak higgyék és intézetbe kerüljön. Csak akkor merészkedett haza, amikor a férje már hazaért a munkából.
Teltek a napok. A szennyes szaporodott, az ember szóvá is tette, hogy ideje lenne kimosni, de ő arra hivatkozott, hogy rosszul érzi magát. És ez igaz is volt. Nem tudta kivárni a férje születésnapját, bevallotta, hogy terhes. Ez legalább ürügyet adott arra, hogy reggelente az urával kísértesse be magát a fürdőszobába, vagy az ajtó elé állítsa, arra hivatkozva, ha rosszul találna lenni, a segítségére tudjon sietni.
A munkahelyén idősebb kolléganőjével beszélgetve misztikus témák felé terelte a szót. Úgy mesélte el történetét, mintha az a szomszédasszonyával esett volna meg. Munkatársnője bólogatott. Kijelentette, hogy már hallott ilyen esetekről. Biztos a lakás egy régi lakójának szelleme jár vissza valamilyen okból, ki kell hát hívni a papot, szentelje be a kádat.
Titokban ezt is megtette. Ám a sovány fekete ruhás férfitől nem szabadult meg a szentelés után sem. Valahányszor fürödni akart, mindig a kádban találta. Egyre kevesebbet aludt és evett. Ez meg is látszott rajta. A főnöke elengedte egy hét szabadságra. Az urával meg is beszélte, hogy elmegy a szülőfalujába, mert szüksége van friss levegőre, pihenésre és nagyon vágyik az anyja után.
A falu kicsi volt. Két hegy közé szorult. Az emberek nemigen mozdultak ki belőle. Gazdálkodtak, juhokat tenyésztettek, a dombokat bevetették gabonával, kukoricával itt-ott szőlővel. Egyformán szegények voltak. Egymás közül választottak párt maguknak. Mindenki ismert mindenkit.
A békés völgyben semmi sem változott, csak mintha a rongyos esőfelhők ereszkedtek volna lejjebb, megszürkítve a tájat.
Özvegy édesanyja boldogan ölelte magához, aztán jobban szemügyre vette.
- Mi a baj? Valami történt lányom, igaz?
- Igaz anyám. De csak magának mondhatom el. Azzal elmesélte a vele történteket és állította, hogy a férfi olyan élethű és kézzel fogható, hogy nem lehet látomás.
- Mikor történt ez?- kérdezte az anyja
- Egy hónapja. Éppen azon a napon voltam orvosnál. Hat hetes terhességet állapított meg. Hamarosan nagymama lesz anyám, de én félek, hogy elhagy a józan eszem és a baba is megsínyli az esetet.
Az anyja gondolkozott, számolgatott, aztán felkiáltott. - Megvan! Hiszen éppen egy hónapja történt itt az a tragédia. Pertye szíven szúrta magát a konyhakéssel. Azt kiabálta nem tud nélküled élni. A vén gonosz anyja mellé temették szegényt. Bolond volt az is, meg a fia is.
- Pertye? Pertye jött volna utánam?- csodálkozott a nő. Ó, hát én teljesen elfelejtkeztem róla... Igen, tudom már. Ott lakott a patak mellett a vén bibircsókos anyjával, aki után azt kiabálták a kölykök, hogy boszorkány és kövekkel hajigálták. Pertye volt a faluban az egyetlen öreg legény. Már minden eladósorba cseperedett lány elkelt. Ìgy hát engem szemelt ki feleségnek. De hát én csak 14 éves voltam akkor. Arra várt, hogy megnőjek egy kicsit. Emlékszem egyszer a pataknál meglesett és azt mondta- - Nőjél gyorsabban fehér rózsabimbóm, hogy minél hamarabb megtarthassuk az esküvőt. Én meg nyakon öntöttem egy bögre vízzel és dühösen azt kiabáltam
– A ménkű megy magához, nem én, hiszen pösze és olyan öreg mint az országút.
- Pertye, Pertye, - most még így érzed, de pár év múlva másképp fogod Látni a dolgokat - selypegte.
- Pertye, Pertye - utánoztam én. Tudom ám miért ragadt magára ez a
csúfnév. Mert mást se tud mondani csak azt, hogy „pertye, pertye”. Aztán otthagytam - Hallottam később, hogy azt suttogják az emberek, emészti utánam a szerelem, mióta meglátott meztelenül fürödni a patakban. De én nem törődtem vele. Maga édesanyám tudja, hogy nekem terveim voltak. El akartam menni ebből az egérfogóból. A városban tanulhattam. Jó munkahelyet találtam. Pénzt tettem félre, még magának is küldtem.
A farsangi bálon beleszerettem a barna fiúba és két hónap múlva elvett feleségül. Lakásunk van. Gyerekünk lesz. Terveink vannak, és akkor jön ez a szörnyű és lehetetlen helyzet. Ez az őrület. Ez a nincs menekvés, „meg kell zavarodni tőle“-történet. Jaj, anyám most segítsen! Adjon tanácsot hogyan szabaduljak meg tőle?
- Azt már nem tudom gyermekem. Arra magadnak kell rájönnöd mondta, - és bátorítóan magához szorította lányát.
Másnap délelőtt megkereste a temetőben Pertye sírját. Becsületes nevén Farkas Péter. Élt 42 évet. Valaki krétával jó nagy betűkkel ráírta a fejfára: „Pertye, nem volt mertye.” A nő elővette zsebkendőjét és letörölte.
Két hét múlva felfedezett a könyvtárban egy könyvet, melyet egy amerikai tudós írt a halál utáni életről és a visszatérő lelkekről. Kiolvasta és úgy érezte megtalálta a megoldást. Másnap kitépett a noteszéből egy tiszta lapot, tollat keresett és írni kezdett: „Kedves Pertye! Végtelenül sajnálom, hogy megbántottalak. Te nem voltál rossz ember. Mi voltunk gonoszak, mert kicsúfoltunk. Ne haragudj rám, ha megsértettelek, de akkor még gyerek voltam.
Kérlek bocsáss meg nekem és hagyj békén. Menj el innen és ne gyere többet vissza! Ha szerettél, ne tedd tönkre az életemet. Nyugodj békében. Isten veled.”
A levelet a fürdőkád szélére tette és elment dolgozni. Egész álló nap izgatott volt. Este nagyon sietett. Hamarabb akart otthon lenni, mint az ura.
Nem akarta, hogy a levelet megtalálja. Csakhogy elkésett. A férje éppen fürdött. Hangosan énekelt. A nő kétségbeesve törte a fejét, mit mondjon, hogyan magyarázza meg a levelet, amikor kilépett az ember a fürdőszobából.
- Hát te már itthon vagy? - kérdezte. No csak, megijesztettelek?
- Á, dehogy, csak egy kicsit hányingerem van és a tablettáim a fürdőszoba kis szekrényében vannak. - Azzal gyorsan bement és becsukta az ajtót. Kissé nehezen kapkodta a levegőt. Mindent feltúrt, széthányt és ellenőrzött, de a levelet nem találta sehol. Nem volt más választása, hát rákérdezett.
- Mondd, nem találtál a kád szélén egy noteszlapot? Valami fontos dolgot jegyeztem fel és most sehol sem találom.
- Nem láttam semmiféle lapot. Viszont volt ott egy fehér rózsa, ami jól megszúrta az ujjam. Máskor a hervadt virágaidat ne hagyd a kád szélén...
Reggel a férfi korán indult munkába. A nő nyugtalan volt és törött. Nem aludt az éjjel. Jól esett volna neki egy forró fürdő. Sokáig jött-ment a fürdőszoba előtt, aztán döntött. Kinyitotta az ajtót és határozottan belépett. Megengedte a vizet. Várt míg megtelik a kád. Fürdőhabot öntött a vízbe és lassan vetkőzni kezdett. Mikor már semmi sem volt rajta, mély lélegzetet vett és belépett a kádba...
