HUSZONHAT ÉVVEL
EZELŐTT ÖRÖKRE ELMENTÉL…
Drága Édesapámra emlékezve.
Huszonhat évvel ezelőtt Örökre elmentél,
Szeretteidtől már többé búcsút sem vehettél,
Mert elestedben csak annyit tudtál még mondani
Anyámnak: „Kicsit megszédültem”, mentél aludni
Végleg a földi világból, hol nincs már fájdalom,
Hanem csak Békesség és végnélküli nyugalom.
Példaképem voltál életedben és még ma is,
Nem volt benned semmi, ami álságos és hamis,
Hiszen jó paraszt voltál és remek tollforgató,
Istenünkhöz, Hazánkhoz hűséges „alattvaló.”
Huszonhat évvel ezelőtt Örökre elmentél,
Szeretteidtől már többé búcsút sem vehettél.
Örökségül hagytál Szeretetet, Békességet,
Boldogságot, embertársakhoz való Hűséget.
Megjártad a poklok – poklát a doni csatákban,
Idehaza utána éltél nagy Boldogságban
Szeretett családoddal és Bakonyszentkirályban.
Halálodig nem emlékszem, hogy volt ellenséged,
Mert mindig megvédett becsületes tisztességed.
Huszonhat évvel ezelőtt Örökre elmentél,
Szeretteidtől már többé búcsút sem vehettél.
Őriztünk tovább neveddel parasztköltészetet,
Többi lírikus társad által is megihletett
Versek tisztaságát, falu - világ rejtelmeit,
Parasztok nem könnyű, sőt, nehéz mindennapjait.
Most, hogy behunyt szemmel visszaidézem arcodat,
Visszaidézem néha a rejtélyes mosolyodat.
Azt szeretném, ha újra köztünk, velünk lehetnél,
Ha az asztalt körül ülve régmúltról mesélnél.
Ifj. Nagy Bálint (Valentinus)
Gyula. 2024. 06. 04. Kedd Délután 16:15
