FÉNYKÉP
Ott lóg a falon, a fehér falon,
Délceg ifjú, kard van az oldalán.
S ragyog, mint fent az égboltozaton,
Három csillag szép piros hajtókán.
Elnézem tüzes szép ifjú szemét.
Húsz éves lehet, vagy tán huszonegy.
…S látom a nehéz ágyú kerekét,
Amint indul a tüzér regiment…
Elmerengek sokáig… sokáig…
Kis szobámban amint zokog a csend,
Szívembe a fájdalom belezeng.
Megvénültem. Arcom könnytől ázik.
Szemem a képre újra visszatér –
Én voltam ott az a délceg tüzér.
Nagy Bálin