Karacs Teréz (Pest, 1808. április 18. – Békés, 1892. október 7.) pedagógus, író, a nőnevelés egyik úttörője.
Apja, Karacs Ferenc rézmetsző és térképész volt, anyja, Takács Éva író, Takács Ádám rákospalotai majd váci lelkész leánya. Házukban gyakran megfordultak a kor szellemi vezetői, például Fáy András, Kazinczy Ferenc, Garay János, Vörösmarty Mihály és Kölcsey Ferenc. Katona József lakott is náluk egy ideig, itt írta meg a Bánk bánt. De gyakori vendég volt házuknál virág Benedek is, aki a család otthonát csak Karacs Tusculánumnak nevezett. A szülők bátorították lányuk tanulását, bár ez elsősorban önképzést jelentett. A protestáns népiskolai (a Kálvin téri református iskolában) képzésen kívül egyéb, felsőfokú képzésben nem részesült, de mégis nagy műveltségre tett szert köszönhetően szüleinek és baráti körüknek. Édesanyjától a műveltségen kívül gyakorlati tudást is kapott megtanult fehérneműt varrni, később pedig a selyemhajfodrok készítés mesterségét. Apjáról írt könyvéből való az alábbi részlet:
“Apám és anyám ifjú korában fejlett ki Amerika függetlensége, ők ezen kor történetének első tanúi, tiszta, józan légkört alkottak családi környezetükben s igy mi a mindennapi életen valamivel fentebbi életrétegben nőttünk fel. Anyám még némelyek által kárhoztatva is lőn leányai nevelése körüli elveiért. Atyám széplelkűleg ezen kétkedőknek ezt szokta mondani: Szerencséssé senkit nem lehet nevelni, hanem azzá igen, hogy szerencsét és szerencsétlenséget egyaránt képes legyen elviselni ...
Gyermekeit szerette, nejét a legnemesebb szeretetteljes tisztelettel becsülé, kit még olyankor is látható társul vitt magával, midőn országos férfiakat pld. követeket látogatott meg.”
Az inspiráló szellemi légkörben felnövő Teréz anyját követve írni kezd, az 1830-as években több elbeszélése, színműve, feminista cikke jelenik meg. Megismerkedik és barátságot köt a női egyenjogúság korabeli hirdetőivel, Brunszvik Terézzel és Teleki Blankával. Érdeklődése egyre inkább a tanítás felé fordul, néhány évet a máramarosszigeti Kállay családnál tölt nevelőnőként.
1846-ban Miskolcon polgári származású lányok részére nőnevelő intézet nyílik, melynek vezetésére Karacs Terézt kérik fel. Korszerű elveken alapuló tanítási módszere – magyar nyelvű tanítás, szemléltető oktatás, a „magolás” elvetése – sikeresnek bizonyul, az iskola hamarosan országos hírnévre tett szert.
Az 1848 tavaszán megalakult Magyar Nevelési Társaság júliusban megtartja az első egyetemes tanügyi kongresszust, melyen a haza kiválóságai, többek között Brassai Sámuel, Táncsics Mihály, Jedlik Ányos vesznek részt, köztük egyetlen nőként Karacs Teréz.
1859-ben Kolozsvárra költözik, ahol a református egyház leányiskoláját vezeti, majd néhány évvel később ugyanitt magániskolát nyit, de anyagi gondjai miatt nem tudja fenntartani. Egy ideig ismét nevelőnői munkát vállal, 1865-ben Pestre költözik és óraadásból tartja fenn magát, többek között Arany János unokáját, Szél Piroskát is tanítja.
A kiskunhalasi felsőbb leányiskolában tanít 1877-1885 között, majd egészségügyi okokból békési rokonaihoz költözik. Nyolcvanadik születésnapján országos küldöttség teszi nála tiszteletét.
Karacs Teréz neve azonban nem csak nevelőnőként vált országszerte ismertté, hanem írónőként is. Költeményei, elbeszélései, visszaemlékezései egyaránt öregbítették méltán kiérdemelt hírnevét.
Békésen halt meg 1892-ben, síremléket a Református Nőegylet ááított neki
