A gyógynövény kifejezést általában olyan növényekre alkalmazzuk, amelyek betegségek kezelésére, gyógyítására, megelőzésére használhatóak. E növények lehetnek vadon termők, vagy temesztettek. Hatóanyagai a növény különböző részeiben, levelében, gyökerében, termésében, virágában, kérgében, szárában, vagy magjában találhatóak. Egyazon gyógynövény különféle részei más- más hatóanygot tartalmazhatnak.

 

Cseresznye

Cseresznye

A friss cseresznyelé erõteljesen lúgosító hatású, ezért hatásosan gyógyítja a köszvényt, és az izületi gyulladást. Alkalmas továbbá prosztatapanaszok megszüntetésére.

• Ne dobjuk el a cseresznye és a meggy szárát! Szárítsuk meg, jó szolgálatot tesz.

A gyümölcsök terméskocsánya káliumsókat, nyálkaoldó anyagot, szívműködést serkentő anya-got tartalmaz. Főleg vesekőbetegségben, húgyhólyaghurutban, vesemedence gyulladásban javasolt.

Készíthetünk belőle vizelethajtó teát: 10 gramm szárított gyümölcsszárat 1 liter vízzel 10 percig főzünk. 20 perc múlva leszűrjük, és ezt a mennyiséget a nap folyamán fogyasztjuk el. Reggel éhgyomorra 3-4 decit, a többit napközben.

A cseresznye- és meggyszártea teljesen ártalmatlan, hónapokig használható megszakítás nélkül, élelmezési teának is. A meggyszárteának ezenkívül elzsírosodást gátló hatása is van.

„ A cseresznyefának fekete gyümölcse vértisztító, hastisztító, vesekövet rontó hatással bír. Az aszalt cseresznye hasszorulást idéz elõ. Hasmenés ellen ajánlatos. A fekete cseresznye levét mellbetegeknek ajánlhatjuk. A cseresznyefából kiforrott enyv, vagy macskaméz borban fõzve hurutot gyógyít. Egyáltalában vesekõ és epekõ ellen sikerrel használható.”

Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2010. november 28. Szerkesztette: Mereteiné-Matosics Ágnes
Nézettség: 2,098


   


Tetszik