na még egypár állatvicc Egy csiga mászik fel a tölgyfára. Ötven év múlva elér a feléhez, majd megcsúszik és lezuhan a földre. Keservesen megüti magát, majd így szól: - Na lám csak! Ez a vége a nagy sietségnek! A nyuszika zenélő WC-t nyit az erdőben. A hír az állatok fülébe jut, és elmennek, hogy kipróbálják. Odamegy elsőnek a farkas, akinek már nagyon kell szarnia. Mondja a nyuszinak: - Tegyél be valami könnyűzenét. Pár perc múlva jön ki a farkas elégedetten. Másodiknak megy a róka, neki is nagyon sürgős, és mondja a nyuszinak: - Tegyél be valami rockot! Pár perc múlva ő is

P. Jánossy Béla: Az ingecske A kis fiam már gagyogat, Kiáltoz, tör, tipeg, veszekszik, Mosolyog s bámul nagyokat, Ez vagy amaz ha tetszik. Mindenben nagy kedvét leli, Csak egy nem ízlik: fürdeni. Van ilyenkor sűrű sikongás, Hős rúgkapálás, könnyetontás, A szája reszket, arca kékül, Két májas-kar az ingécskébül Míg negynehezen kikerül, Szóval a dolog sikerül. Az anyja persze ezalatt, Ami csak az eszéig ér, Az égen, földön, föld alatt, Mindent neki igér. Hintalovat, szép hámosat, Székecskét, tulipánosat, El az aranyház se marad, S belé gyémántból

Ki a MAGYAR?! Nagyon szépen köszönöm a kérdést Kedves Katalin! Ebben a csoportban Wass Albert mellet számos a mai Romániában született erdélyi származású Magyar írónk van és ez az eszmei közösség amelyet létrehoztam a tiszteletükre, nekik is szól! Tamási Áron Áprily Lajos Asztalos István Bartalis János Berde Mária Bözödi György Brassai Viktor Csehi Gyula Daday Lóránd Dsida Jenő Endre Károly Franyó Zoltán Gaál Gábor Gagyi László Horváth Imre Horváth István Jancsó Béla Kacsó Sándor Karácsony Benő Kovács Dezső Kovács György Kováts József Kuncz Aladár Kurkó

Adventi koszoru. Adventi koszorú Így nézhetett ki Wichern evangélikus lelkész adventi koszorúja: vasárnapokra fehér, hétköznapokra piros gyertyák jutottakAdventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.[1] Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín

Adventi koszorú Forrás Wikipedia Így nézhetett ki Wichern evangélikus lelkész adventi koszorúja: vasárnapokra fehér, hétköznapokra piros gyertyák jutottak Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín

Böjte Csaba újévi elmélkedése Gondolatok egy új év hajnalán Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok. Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön, és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ő fáradt cinizmussal a mennyei trónusán ülve szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ő közénk jött, és szembe ment az akkori világ

Iskolánk története Kronológia 1954. nyarán határozta el az Oktatásügyi Minisztérium a Fővárosi Tanáccsal egyetértésben, hogy a kecskeméti Ének-zene tagozatú Általános Iskola mintájára a budapesti II. kerületben ilyen típusú iskolát létesít. A szervezéssel Bors Irma nagy gyakorlattal rendelkező énektanárnőt bízták meg, aki Kodály Zoltán irányításával, igen nagy lendülettel látott ehhez a szép feladathoz. Az iskola első osztálya 1954. szeptemberében nyílt meg a Lorántffy Zsuzsanna út 3. szám alatti általános iskola keretei között. Tanulóit részben az említett általános iskola

A népzene nem titkol el sem örömet, sem bánatot (Beszélgetés Kallós Zoltánnal) | | „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ez a kultúra őrzött meg minket ezer éven át Európában, ezeket a hagyományokat kötelességünk éltetni és továbbadni a következő nemzedékeknek” – a Kossuth- és Magyar Örökség-díjas Kallós Zoltán lapunk érdeklődésére fogalmazta meg ezeket a gondolatokat hét végi sepsiszentgyörgyi fellépése alkalmából. A mezőségi Válaszútról származó neves népdal- és népzenegyűjtő szerint, ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk, biztos, még ezer évet