Zeneszöveg
Vándorút
Ami az úton el nem indult, vagy ami az út elején van - a ko, a csecsemo - még nem szerzett magának semmi kincset s önmagában-véve szeretetre méltó. S a teljességbe érkezett lény, aki szerzett kincseit már magába-olvasztotta és épp úgy nincs semmije, mint a konek, vagy a csecsemonek: szintén önmagában véve szeretetre méltó. S a még el nem indult, s a már megérkezett: azonos.
A gyarapodás útján járó embert, aki félig-megszerzett csonka kincsek alatt roskadozik, csak az idétlen kincsek csábereje okozta tévedésbol lehet szeretni, vagy rokonság kapcsán, vagy részvétbol, vagy a végtelen szeretet hofok-nélküli, tökéletes egykedvuségébol.
|