Budapest te csodás

Zita,nyitott szemű felfedező lettél itthon..../!!!!/ Valaha, mig én is sokat tartózkodtam távol- magam is igy fedeztem fel szükebb környezetemet -ámulattal.Mennyi fantasztikus értékünk van! Valahogy sokkal jobban kellene szeretnünk, óvnunk mindet-és ragaszkodni hozzájuk, mint a gyökereinkhez.....

Grosics Gyula mesélte nekünk valamikor, hogy 56-ban, amikor a csapat elment-és ő is velük tartott, éjszakákon át volt egy visszatérő álma. Tatabánya felől Tatára autózva - egy kilométerkő mellett suhant el naponta, aire akkor nem figyelt különösebben.- Álmaiban ez a kő következetesen kidőlve jelent meg. Nem hagyta nyugodni a gondolat. Látni akarta.
Mondtak sokmindent az emberek, hogy miért is jött haza, de őt ez a kő izgatta, mint a hazája egy olyan kis darabja, amiről pontosat akart tudni...Hát visszatért-és megnézte.Nem volt kidőlve!!!!

Számomra nagyon sokat mond ez a történet a hazaszeretetről-és az emberről, aki magyarnak-és ide/!!/ született.