Szomjas őz a Csorbatóban.A Csorba tó (1346 m) a legismertebb és a leglátogatottabb Tátrai tengerszem. A történelmi Csorba község határában található, innen neve. Először 1644-ben Frölich Dávid említi a Bibliotheca seu Cynosura Peregrinantium című művében. Az id. Buchholtz György 1719-ben említést tesz az erdő széli cirbolyafenyő és törpefenyő olajának desztillálásáról. A Csorba tót és környékét a szénégetők, vadászok, favágók és a gyógynövénygyűjtők a már a turizmus fellendülése előtt is ismerték. A Csorba (Štrba) község lakosai fenyegetőztek és 1860-ban meg próbálták leereszteni a Csorba tót, hogy az "értéktelen pocsolya" helyén értékes legelőt nyerhessenek. 1901-ig a Szentiványi család tulajdona volt, akkor a kincstár felvásárolta tőlük.
A tóba a XIX. szádad végéig mesterségesen halakat telepítettek és télen a jegét kitermelték (a jege különösen tiszta volt, ezért nagy volt iránta az igény - Budapestre, Berlinbe és Bécsbe hordták).
A legrégebbi képet a tóról 1825 körül festette Müller Jakab Jáno
A háttérben látható az a síugró pálya,amely a mult század hetvenes éveiben épült, és az akkor megtartott világbajnokság alkalmával lettt elősször használva. Jelenleg már nincsenek használatban(a háttérben van a kissebb pálya,ami a képen nem látható)
A tóba a XIX. szádad végéig mesterségesen halakat telepítettek és télen a jegét kitermelték (a jege különösen tiszta volt, ezért nagy volt iránta az igény - Budapestre, Berlinbe és Bécsbe hordták).
A legrégebbi képet a tóról 1825 körül festette Müller Jakab Jáno