Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, hogy az én
két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal
oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk:
„Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28
A tizenkét apostol névsorában két Jakab nevezetűvel találkozunk (vö. Mt
10,2-4, Mk 3,16-19 és Lk 6,14-16). A mai napon az idősebb Jakabnak
nevezettet ünnepeljük, aki Zebedeusnak volt a fia és ő volt a bátyja János
apostolnak és evangélistának. Péterrel, Andrással és testvérével, Jánossal
együtt Jakab is a Jézus által elsőként meghívottak közé tartozik.
A mai ünnep evangéliuma azt az eseményt beszéli el, amikor Jakab és János
édesanyja azzal a kéréssel fordul Jézushoz, hogy messiási országában az ő
két fia ülhessen majd az Úr mellett. A kéréssel a két fiú is egyetértett,
hiszen anyjuk velük együtt adja elő különleges kérését.
Uram Jézus, légy az én Megváltom! Megtestesülésed legyen az én örömöm,
evangéliumod az én tanításom, egész életed az én példaképem, szenvedésed
az én megváltásom, a te gyalázatod az én dicsőségem, a te halálod az én
életem, a te föltámadásod az én vigasztalásom, a te mennybemeneteled az én
reménységem, a te újra-eljöveteled az én hozzád térésem.
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, hogy az én
két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal
oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk:
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért.”
Mt 20,20-28
A tizenkét apostol névsorában két Jakab nevezetűvel találkozunk (vö. Mt
10,2-4, Mk 3,16-19 és Lk 6,14-16). A mai napon az idősebb Jakabnak
nevezettet ünnepeljük, aki Zebedeusnak volt a fia és ő volt a bátyja János
apostolnak és evangélistának. Péterrel, Andrással és testvérével, Jánossal
együtt Jakab is a Jézus által elsőként meghívottak közé tartozik.
A mai ünnep evangéliuma azt az eseményt beszéli el, amikor Jakab és János
édesanyja azzal a kéréssel fordul Jézushoz, hogy messiási országában az ő
két fia ülhessen majd az Úr mellett. A kéréssel a két fiú is egyetértett,
hiszen anyjuk velük együtt adja elő különleges kérését.
tanúskodik, hogy a hatalomvágy, a dicsőségvágy és az egymás közötti
versengés még az apostolok között is előfordult, s e kísértések nem csupán
kettőjüket érintették, hanem a többieket is.
Jézus nem olyan hatalmat ígér nekik, mint amilyet ők most elképzelnek a
maguk számára, hanem a mennyei dicsőséget, amelyet ők szenvedések árán
szerezhetnek meg. Az Úr kérdésére kifejezik, hogy készek „inni a
szenvedések kelyhéből,” bár ekkor még pontosan nem értették, mit is jelent
ez. Ez az ígéret Jakab apostol életében valóra vált, hiszen az apostolok
közül elsőként ő adta életét Krisztusért.
Kész vagyok-e osztozni Jézus szenvedésében, hogy dicsőségében is
részesítsen?
© Horváth István Sándor
Uram Jézus, légy az én Megváltom! Megtestesülésed legyen az én örömöm,
evangéliumod az én tanításom, egész életed az én példaképem, szenvedésed
az én megváltásom, a te gyalázatod az én dicsőségem, a te halálod az én
életem, a te föltámadásod az én vigasztalásom, a te mennybemeneteled az én
reménységem, a te újra-eljöveteled az én hozzád térésem.