Napi evangélium
2015. augusztus 11. – Kedd
A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18
Amikor Szent Máté írásba foglalja evangéliumát, már léteznek krisztusi,
keresztény közösségek. E közösségek nem lehettek mentesek a
konfliktusoktól, tagjaikat megkísérthette a versengés, a hatalomvágy
szelleme. Az evangélista úgy fogalmazza meg a tanítványok versengésének
esetét és ezt követően Jézus tanácsait, hogy az alapvető iránymutatást
jelentsen a közösség tagjai számára abban a korban és a későbbi időkben
egyaránt.
Ennek megfelelően az Úr a gyermeki lelkületet ajánlja követőinek. A
nagyravágyás helyett legyenek alázatosak és engedelmesek. Mindez arra
utal, hogy már az első keresztény közösségben megjelent a tekintély, mint
a közösség vezetőinek jellemzője. E tekintélyt azonban senki sem egyéni
törtetésével vívja ki, hanem példamutató életével, szolgálatkészségével,
adakozásával és hitével.
Add kegyelmedet nekem, hogy én, a szegény köntös, amelyben te, elrejtőzött
Isten, az emberekhez közeledni akarsz, napról napra jobban megszabaduljak
az önzéstől és minden más bűntől. Akkor is az maradok, aminek lennem kell:
lepled és haszontalan szolgád. De legalább egyre hasonlóbbá leszek
Fiadhoz, aki Istensége örök fényét szolgai köntös alá rejtette. Ha
terhedet viselem, küldetésed terhét, ha lenyom a megbízatás, méltóságod
pedig megaláz, viszont gyöngeségem Fiadéba olvad, akkor bízhatom abban,
hogy az az akadály, melyet jövetelednek jelentek, mégis csak áldás lesz
testvéreim számára.
K. Rahner
2015. augusztus 11. – Kedd
A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18
Amikor Szent Máté írásba foglalja evangéliumát, már léteznek krisztusi,
keresztény közösségek. E közösségek nem lehettek mentesek a
konfliktusoktól, tagjaikat megkísérthette a versengés, a hatalomvágy
szelleme. Az evangélista úgy fogalmazza meg a tanítványok versengésének
esetét és ezt követően Jézus tanácsait, hogy az alapvető iránymutatást
jelentsen a közösség tagjai számára abban a korban és a későbbi időkben
egyaránt.
Ennek megfelelően az Úr a gyermeki lelkületet ajánlja követőinek. A
nagyravágyás helyett legyenek alázatosak és engedelmesek. Mindez arra
utal, hogy már az első keresztény közösségben megjelent a tekintély, mint
a közösség vezetőinek jellemzője. E tekintélyt azonban senki sem egyéni
törtetésével vívja ki, hanem példamutató életével, szolgálatkészségével,
adakozásával és hitével.
többiek körében, jól tudja, hogy maga is csak Isten alázatos szolgája,
ugyanúgy mint a többiek, és vezető szerepét Istentől kapta. A krisztusi
közösség legfőbb vezetője ugyanis nem lehet más, csak egyedül Isten, és az
ő Szentlelke teremti meg a közösség egységét. Aki ezzel nincs tisztában,
az valójában Isten akarata ellenére cselekszik. Bármilyen tisztségünk,
feladatunk legyen az Egyházban, munkánkat tekintsük Istennek végzett
szolgálatnak és végezzük alázattal!
© Horváth István Sándor
Add kegyelmedet nekem, hogy én, a szegény köntös, amelyben te, elrejtőzött
Isten, az emberekhez közeledni akarsz, napról napra jobban megszabaduljak
az önzéstől és minden más bűntől. Akkor is az maradok, aminek lennem kell:
lepled és haszontalan szolgád. De legalább egyre hasonlóbbá leszek
Fiadhoz, aki Istensége örök fényét szolgai köntös alá rejtette. Ha
terhedet viselem, küldetésed terhét, ha lenyom a megbízatás, méltóságod
pedig megaláz, viszont gyöngeségem Fiadéba olvad, akkor bízhatom abban,
hogy az az akadály, melyet jövetelednek jelentek, mégis csak áldás lesz
testvéreim számára.
K. Rahner