„Az egyházi szolgák a Krisztus nyájának legeltető pásztorai, kik a pásztorok Fejedelme után gondot viselnek az Isten juhaira. Ők az Isten titkainak tolmácsolói, a mennyei izenetek követei, a lelki áldomások kincstartói, az igazság trombitái, az üdvösséges jók sáfárai, Isten haragjának engesztelői, a lelkek megnyerésében Isten segítői, ők az Isten háza, sőt az egész világ fundamentumai, az Anyaszentegyház erős oszlopai, ezek vállán hordoztatik a hívek terhe, ezektől őriztetik az igazság, hogy győzelmet ne vehessen ellene a pokol, ők a mi lelkünk gondviselői, bűneink betegségének gyógyító doktorai, kikre bízta Isten a mennyből vett szelencéket, a szakramentumok orvossággát… És ha a testi orvosok fel nem támaszthatják a halottakat, feltámasztják a papok a lelki halálból a bűnösöket. A papok üdvösségünk szerzésének eszközei, veszedelmünk távoztatásának őrállói.”
(Pázmány Péter)
(Pázmány Péter)