Sok kérdésem van, amikre nem kaptam választ, de talán az idő megválaszolja. Mindenesetre nem volt haszontalan elolvasni a könyveit, mert sok minden letisztult a fejemben. Elgondolkodtató, amit ír, és ahogyan. A férfi című könyvében szó van a "szeretetkurva" fogalmáról. Ő azt vallja, hogy "az illető azért teszi szét a lábát, hogy miután megbaszták, kicsit megsimogassák a fejét"... de kérdem én, ez olyan nagy baj? Mármint vannak emberek, akik hosszú ideje élnek egyedül, de minden embernek szüksége van ölelésre, simogatásra, sexre. Olyan nagy baj, ha nem csak a jövendőbeli férjünkkel/ feleségünkkel fekszünk le? Én 19 évesen nem akarom magam elkötelezni, viszont nem akarok mindenkivel összefeküdni, meg akarom találni az egyensúlyt, amíg nem találom meg az én nagy Ő-met, már ha létezik . Érzéseim viszont akkor is vannak, ha egyedül vagyok, illetve igényeim, mint ahogy bárki másnak... ha nem ártok vele senkinek, akkor olyan nagy baj, ha "szeretetkurva" vagyok?
Valamint érdekes még azon elmélkedni, hogy ki az igazi
Valamint érdekes még azon elmélkedni, hogy ki az igazi