Ez volt az utolsó nagy fellépése a Magyar Rádióban. Heteken, hónapokon át készült erre az egy estére. Régi könyveket bújt, megsárgult fényképeket nézegetett. Odabent, a Bródy Sándor utcában behunyt szemmel hallgatta a régi közvetítéseket, majd 2012. július 27-én este még egyszer, utoljára a csúcson volt. Azt csinálhatta, amihez a legjobban értett. Rádiózhatott. Amikor fellobbant az olimpiai láng, kikapcsolta a mikrofont, ránk nézett, és annyit mondott: köszönöm.
A rádióhallgatók akkor hallották őt utoljára.
Nem egyszerű rádiós volt, hanem intézmény. Szerelme a mikrofon, a labdarúgás, a sport. A háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó Papp Lászlónak, az öttusalegenda Balczó Andrásnak, a kapusfenomén Grosics Gyulának, minden idők legjobb magyar labdarúgójának, Puskás Ferencnek nagy barátja. És az egész ország személyes, jó ismerőse. Jellegzetes hangjával, határtalan lelkesedésével a rossz meccsből is jót csinált, nem érdekelte, hogy a lelátón azt kiabálják: "Ne hazudj, Szepesi!" A sport szeretete, a rádió nyújt
Fotó megjegyzések
A rádióhallgatók akkor hallották őt utoljára.
Nem egyszerű rádiós volt, hanem intézmény. Szerelme a mikrofon, a labdarúgás, a sport. A háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó Papp Lászlónak, az öttusalegenda Balczó Andrásnak, a kapusfenomén Grosics Gyulának, minden idők legjobb magyar labdarúgójának, Puskás Ferencnek nagy barátja. És az egész ország személyes, jó ismerőse. Jellegzetes hangjával, határtalan lelkesedésével a rossz meccsből is jót csinált, nem érdekelte, hogy a lelátón azt kiabálják: "Ne hazudj, Szepesi!" A sport szeretete, a rádió nyújt