![Dombóvár Debreceni Zoltán Cigány író tollából - Sosem halok meg? /Mint az eső/ Éjszaka után újra nappal lesz..](/media/tartalom/1/2/10177-Dombovar-Debreceni-Zoltan-Cigany-iro-tollabol-Sosem-halok-meg-Mint-az-eso-Ejszaka-utan-ujra-nappal-lesz-180x180.jpg)
Debreceni Zoltán - Sosem halok meg?
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át az egész földet,
Olyan mint egy végtelen szerelem.
A madarak vígan dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják színes szirmaikat,
a szél halkan susog a zöldellő fák között.
Egy új gyönyörű nap köszönt ránk,
reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre,
hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat...
Debreceni Zoltán@1974.07.25.Minden jog fenntartva.
Sándoros tanya : 1974
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
.
.
Szerelmemnek legfontosabb forrásának része.
Talán mint az eső úgy csöppentem az életembe.
De ha megsimogatsz rájössz hús-vér ember vagyok.
Olyan valóság mint télen mikor pelyhekben hull a hó.
Rajta vígan siklik a gyermekekkel a szánkó.
Evés közben de sokszor néztem
a ragyogó szemedet
Ahogy lassan etted az ebédet..
Bár előtte még soha sem láttalak,
mégis szerettelek.
Pláne mikor megtudtam,hogy szereted a ,hegyeket,
erdőket,
a csillagos holdas eget.
A madár dalokat,
a vadvirágos réteket.
az égen szálló fehér vándor felleget.
A hűs forrást,
a csobogó tiszta vizű patakot.
A gyönyörű világot,
amit néha keserűnek érzünk,
de minden szép amit az isten nekünk adott.
Ha nem jöttél hozzám nagyon hiányoztál,
te voltál nekem a világon a legdrágább.
Már te gondolatomban mindig velem bolyongtál.
Az életem fontos része lettél,voltál.
Majd jött a szép emlék,
mikor csókolóztunk,fogtad a kezem.
A derekadról a fenekedre csúszott
a Jávorosi forrásnál a kezem.
A szerelmünk születését,
mosolyogva nézte szégyenlősen nap.
Aki lesütötte fejét,
és a halvány hold húgára kacsintott.
Minden jog fenntartva 2014-06-23
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
Bonyhád: 2011