Tóth Ágnes
A sírószoba

Olvastam valahol, hogy egy tokiói hotelben olyan szobát bérelhet bárki, amit speciálisan sírásra fejlesztettek ki. Van ott minden, ami egy jó zokogáshoz kell. Szomorú filmek, tragikus sorsokról szóló könyvek, depressziós festők alkotásai, luxus papír zsebkendő, sminklemosó, stb. Hát nem nagyszerű találmány? Milyen jó is lenne elzárkózni ott pár órára a világ elől, amikor kiborulok, és sírni támad kedvem! Főleg ha lenne pénzem a szobáért napi 83 dollárt (332 lejt) fizetni, a tízezres repülőjegy áráról nem is beszélve. De mivel szegény vagyok, inkább sírok itthon a fürdőszobában ingyen. Ha van rá okom. És higgyék el, hogy van. Itt van mindjárt az az ok, hogy nincs pénzem, amiből elutazhatnék Tokióba, hogy ott 83 dollárért béreljek egy sírószobát, ahol luxus körülmények között jól kibőghetem magam, mert a havi jövedelmem olyan kevés, hogy nem telik rá. Brüüüüühüüüüü.....De van egy ötletem. Váradon is berendezhetnék egy hasonló jellegű szobát, mondjuk nem síró- hanem “nevetőszobát”, hisz az emberek már alig mosolyognak. Ezt speciálisan nevetésre fejleszteném ki, mert a nevetés gyógyít. Lenne benne minden, ami egy jó röhögéshez kell: Nagy képernyős, színes tévé, ami a román csatornákon óránként csupa hülye sürgősségi kormányrendeletet, politikai vitaműsort és híreket sugároz. Aztán kocsmára néző ablak, amin kitekintve, máris hahotázni lehet az ivóból kitántorgó polgárokon, akik vicces tornamutatványokkal és nyakatekert manőverezésekkel próbálnak átkelni az úton vagy biciklire ülni és átesni rajta. Vagy hallgathatnák annak a két szőke nőnek a párbeszédét, ami átszűrődik a falon, de ha még ez sem elég a nevetéshez, akkor bekapcsolhatják egy gombnyomással a csikoló gépet és máris ficánkolni fognak a röhögéstől. És ha majd jól megszedem magam a nevetőszobát bérlők pénzén, elmehetek sírni Tokióba!