Debreceni Zoltán író
 |
Debreceni Zoltán - Éjszaka után újra nappal lesz..
A nap felkel, a világ újra ébred,
Színes vadvirágok nyílnak a réten.
A madarak dalolnak, a fák halkan susognak,
Az élet zsong, a szívünk dobban.
A patak csobog, a szél suttog,
A hegyek magasak, az ég kék és nagy.
A világ tele van csodával és szépséggel,
Minden nap új kalanddal és reménységgel.
Az élet olyan, mint egy színes festmény,
Tele van örömmel és bánattal, nevetéssel és könnyekkel.
De minden nap van új lehetőség,
Hogy megtaláljuk a boldogságot és a szeretetet.
 |
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...
.
Kisvejkén lakom a magas dombok között.
Itt a nap az égről korán mosolyogva köszön.
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.
Jó barátja vagyok itt a domboknak, völgyeknek,
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.
A kedvesem mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kivenni örökre.
Mosolyogva tekintek rá mintha semmi sem fájna.
De a bánatomat Ő minden pillanatban látja.
Kisvejke: 2012
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
 |
|
 |
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ...
Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.
A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.
Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.
Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író, versíró
|
Debreceni Zoltán - A Patak partján...
Tavasz szellője lengi a mezőt,
Virágok illata száll a réten,
Napfény simogatja az ég kékjét,
És a madarak dalolnak a fák lombjai között.
A patak partján ülve hallgatom a csendet,
A víz susogása halkan szól hozzám,
Mintha az ősi titkokat suttogná nekem,
Melyeket csak a természet ismer.
A fűszálak között sétálva érzem a föld illatát,
A nap sugarai melegítik az arcom,
És a szívem boldogan dobog,
Hiszen itt vagyok, ahol a természet
szépsége érinti a lelkemet
|
Debreceni Zoltán - Sosem halok meg?
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át az egész földet,
Olyan mint egy végtelen szerelem.
A madarak vígan dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják színes szirmaikat,
a szél halkan susog a zöldellő fák között.
Egy új gyönyörű nap köszönt ránk,
reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre,
hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat...
Debreceni Zoltán@1974.07.25.Minden jog fenntartva.
Sándoros tanya : 1974
|
|||
Debreceni Zoltán versíró - Vers Biharkeresztes ről - Úgy estefelé
Debreceni Zoltán versíró - Vers Biharkeresztes ről - Úgy estefelé
Vers Biharkeresztesről
Debreceni Zoltán - Úgy estefelé...
Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.
Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.
A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat.
 |
|
Debreceni Zoltán - Vers Hajdúbagosról
Hajdúbagos gyönyörű szép tája.
Mintha szülőföldem lenne,
én úgy tekintek rája.
Bólingatva köszöntenek a nyárfák
és a virágok itt messziről engemet,
ha közéjük az erdőbe és a rétre kimegyek.
Pedig Pocsajban szült a jó anyám.
Ott dédelgetett,
ott is ruházta rám a becses nevemet.
Hideg novemberben jöttem erre a világra.
Fiatalon jutottam az árvák sorsára.
Édesanyámat elrabolta tőlem a rák.
Nem engedte, hogy engem szeressen neveljen,
beleegyezésem nélkül a temetőbe vitte.
Apám szívből szerette,
anyámat mindjárt a mély sírba követte.
Hosszúpályiban lettem teljesen, igazán árva.
Itt zárta mind a kettőt a hideg sír magába.
Ezután a nap is az égről rám halványan ragyogott,
sokszor alig fénylett.
Mindig könnyes volt a szeme, amikor rám nézett.
Beteg és rákos lettem.
A testvéreimtől és hazámtól messze elsodort az élet.
De mindig velem jöttek a régi bús és gyönyörű emlékek.
Mikor elmegyek Pocsajba, a kis szülőfaluba,
mosolyogva néz le rám a magas égről a nap,
a piros
|
Certainly! Debreceni Zoltán is a Hungarian writer and poet. He was born on November 2, 1954, in Pocsaj. Here are some details about his life and career:
-
Background and Early Life:
- Debreceni Zoltán comes from a Jewish-Roma background.
- He grew up in challenging circumstances, facing discrimination due to his Jewish-Roma heritage.
- His childhood involved moving to various places, including Pocsaj, Kismarjába, Sándoros-tanya, Hosszúpályi, Derecske, Biharkeresztes, Nagykerekib, Hajdúbagos, and Kisvejke.
- Despite the difficulties, he persevered and pursued education.
- Zoltán aspired to be a veterinarian but faced health challenges that altered his path.
-
Literary Career:
- His first poem was published in 1973 in the magazine Magyar Ifjúság (Hungarian Youth), which caused quite a stir.
- Financial constraints prevented him from publishing a book, but a local historian recognized his talent and compiled his biography and works into a book, which was published in 2016.
- Zoltán served in the military for a while and later worked for the Hungarian State Railways.
- His poetry often reflects his experiences, emotions, and the pain he carried silently due to his Jewish-Roma heritage.
- One of his most inspiring muses was Csajé, known from his poems.
-
Recent Recognition:
- In 2017 and 2019, he received commemorative plaques in recognition of his contributions.
Here’s a snippet from one of his poems titled “Éjjel a tóparján…”:
“Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.”
If you’d like to explore more of Debreceni Zoltán’s work, you can find his poems on Google and YouTube1. His unique perspective and heartfelt expressions continue to resonate with readers.
