Biharkeresztesi Zsidó-Cigány hírességek író, versíró /Debreceni Zoltán: Cigány szomszédom..


Biharkeresztesi Zsidó-Cigány hírességek író, versíró /Debreceni Zoltán:  Cigány szomszédom..
   

 Debreceni Zoltán író, versíró 

Debreceni Zoltán író, versíró  
     Debreceni Zoltán író, versíró 
 
Született: 1954. november 2., Pocsaj

Lakcíme: Hajdúbagos, Sinai u. 1.

Lakóhelye: Kisvejke, Rákóczi u. 29.

Elérhetősége: debreceni-zoltan@temail.hu

           .

    .                Élete és pályafutása:


 Debreceni Zoltán nehéz gyermekkora volt heten voltak testvérek

szinte tanyán nevelkedett.

Zsidó-cigány származása miatt sokat bántották.

Iskolába 5-6 km-t járt gyalog, télen-nyáron.

Gyermekkorát Pocsajban, majd Kismarjában, Sándoros-tanyán,

Konyári-Sóstó tanyán,

Hosszúpályiban, Derecskén, Biharkeresztesen, Nagykerekiben,

Hajdúbagoson és Kisvejkén töltötte.

Jelenleg Dombóváron él.

Állatorvos szeretett volna lenni, és felsőbb iskolába Berettyóújfaluba, Debrecenbe,

Budapestre járt. Édesanyja fiatalon rákbetegségben hunyt el, édesapja és

15 éves öccse rövid időn belül követték a halálba. Az apró testvéreinek nevelése rámaradt,

így a felsőbb iskoláját nem tudta befejezni, mert dolgoznia kellett.

Első verse 1973-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban, ami nagy vihart kavart.

Ezt követően versei a Képes Újságban és több napilapban is megjelentek.

Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni. 

Tehetségére egy derecskei helytörténész figyelt fel,

így életrajza és művei könyv formában 2016-ban jelentek meg

A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását, határőr volt,

majd a Magyar Államvasútakhoz került mint vezető jegyvizsgáló,

ezt követően vonatvezetőként dolgozott.

Súlyos tüdőműtét miatt fiatalon rokkant lett.

Zsidó-cigány származása miatt eltiltották tőle fiatal korában a szerelmét,

aminek sebei fájdalmát egész életében némán hordta,

ahogy verseiből ismerhetjük.

Inspirációja a cigány irodalom legszebb múzsája, Csajé volt.

Emléklapot kapott 2017-ben és 2019 tavaszán.

Többször kapott elismerő Oklevelet. 

 Dombóvárra 2015-ben költözött a Jobbikosok zaklatása miatt

Hajdúbagosról amit verseiben is megörökített

 

Életrajza magyar nyelven és  Angol nyelven is megjelent  videón 

amely a youtu.be megtalálható. 

 

Debreceni Zoltán Derecskei háza  
Debreceni Zoltán Derecske Erkel F. U. 2sz. háza
Debreceni Zoltán író, versíró háza  
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
  FB_IMG_1718113698045  
(Debreceni Zoltán  Életrajza és művei könyv formában megjelenteti 2016-ban) 

 

    Emléklapot  kapott 2017 ben és 2019 tavaszán 
debreceni_zoltan_iro__emleklapja_kisvejke_1556564_1298_n  
Debreceni Zoltán emléklap
Debreceni Zoltán  
Debreceni Zoltán író emléklapja 2019
Írói mumkájáért elismerő Oklevelet több alkalomkor kapott Debreceni Zoltán. Író, versíró 
Debreceni Zoltán oklevele  
Debreceni Zoltán oklevel
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró 
Hajdúbagos háza  
Debreceni Zoltán Hajdúbagos Sinai U. 1sz alatti háza. 
 
 
Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...

Idegen tájon élek erre mindig hűvös szél dalol.
A nyár elvitte szívemből az örömet,
benne csak a szomorú bánat honol.
Csendben sétálok Dombóváron
a száz éves vadgesztenye fák alatt.
A jobbikosok zaklattak elkellet hagyni
rákos betegen az otthonom.

A szomorúsággal karöltve járok.
Elhagyott a engem minden öröm.
Könyezik mindig a szemem
a gyávaságom miatt
mikor nem lát senki magamat
mindig jól szembe köpöm.

Az utcán mosolyogva mennek el
mellettem az emberek.
Idegen ember vagyok én itt,
még rám sem köszönnek.
Sírva nézem ahogy a szél e falum felé
viszi az égen a bárányfelleget.
Zsidó Cigány vagyok csak azért bántottak engemet,
A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.

(Ezt a verset Dombóváron : 2015 tavaszán írta az író.)
. 
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 
.
     
  Debreceni Zoltán  
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé 
Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz... 

Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év,
sok sötét felhős nap.
De a szépséged nem változott ugyan az maradt.
Akik csodálják szépségedet,
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.

Hadd fusson,
hadd repüljön feletted
az embert nyüvő makacs
idő.
Te mindig dobd le a fukar élet
irigylő ráncait.
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még,
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.

Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait.
Kérlek áruld el nekik kedvesem,
hogy mit teszel.
Hagy tudja meg az egész világ mi az,
amitől minden évben szebb és szebb leszel...

Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Dombóvár farm
Sándoros tanya  
Debreceni Zoltán - A vén tanya...


A régi tanyánk ablaka törött,
ajtajával játszik a téli szél.
Hullik róla a vakolat,
málik róla már a mész.
Anyám nem vár az ajtóba
meghalt régen már szegény.
A Bodri is rég elpusztult
már az sem szalad én elém.

Karácsony és új év körül mindig
meglátogatom a vén tanyát.
Ahol finomakat főzött - sütött
nekem a drága jó édesanyám.
Sóhaját mindig hallom
ahogy fújja a szél a havat.
Szegény anyámnak a lelke,
Örökre a vén tanyába itt maradt.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Kismarja berettypart  
Kismarja Berettyópart / Debreceni Zoltán író, versíró 
Debreceni Zoltán - Szeretnék újra gyermek lenni... 
Kismarja

Szeretnék újra gyermek lenni,
hogy tudjál apám a nyakadba venni.
Szeretnék egyedül sétálni veled,
mint valaha nagyon rég.
Mikor együtt legeltettük a teheneket,
Pocsajba a róna közepén.

Most szinte látom apám a mosolygó arcodat,
 ahogy a botodra támaszkodva nézted,
a kutyádat.
Magasra emelted fel a szerető kezedet.
A kutya ugatva hajtotta elébed a teheneket.

Délben a gémeskútnál,
ahol mindig delelt a gulya.
Nem hagytalak aludni,
a kérdéseim zúdultak a nyakadba.

Nem bosszankodtál
az értelmetlen kérdéseim miatt.
Mosolyogva válaszoltál,
és megsimogattad a fejem.
A fáradtságtól pedig
majd le ragadt sokszor a szemed.

Apám már nem nyafognék,
hagynálak délben pihenni.
Már tudom mit jelent egy gyermeket
órákig a nyakamba cipelni.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
        .
tiszapartja_1559593_1446_n  
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem... 


Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány
 együtt ültek egy padon.

Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogott.

Ahogy ültek csókolóztak,
egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.

Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.

Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.

A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány. hogy az erdőben
nem csak a hideg járta át a derekát.

Szép karcsú szőke lányból
lassan pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.

Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak,
 hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.

Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.

A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.

A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán - Buta szél...

Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt.
Simogatta szellőkén az arcomat,
s fülembe dudolta a régi dallamot.
Most töri a kerítés a földön hempereg,
hozza a nagy esőt hajtsa a felleget.

Mi történt veled láthatatlan szél?
Mennyi munkát adtál nekem,?
minden itt hever szanaszét.!
Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt.
Hagyd, hogy lássam még
ahol anyám boldogan nevetgélt..
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Augusztusi nyár... 

Csajé Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.

Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják: felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk.
Pedig a szívem majd megszakad bennem.
       
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán  zsidó-cigány író, versíró 
 
 
     
  Debreceni Zoltán író, versíró konyhája  
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Szerény konyha az enyém...


Egyszerű kis szerény konyha az enyém.
Nem is kellene ettől több nekem.
Ha meghalok úgy is itt marad minden.
A hideg sírba innen semmit el nem vihetek.

Szívemhez nőt pedig minden
Csak a jó Isten tudja, hogy
ennyire miért szeretem.
Ezek nélkül búsabb lenne.
Talán a boldogtalan életem.

A gáztűzhelyen egy teafőző.
mellette kopott régi kotyogó.
Sajátom itt nekem minden.
Nincsen rajta egy krajcár foglaló.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
                 

Debreceni Zoltán - Cigány írók


Cigány írók
Cigány költők!
Sokasodjatok, emelkedjetek,
nőjetek fel az égig.
A kezetek érjen el
a túlsó világ szélig.

Betegen, fáradtan,
vérzően is lépjetek előre.
A cigányokat és az embereket
tanitsátok, neveljék,
ne hagyjátok elveszni
a rossz sors tengerében.            

Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró

(Debreceni Zoltán gondolata... )

Az írás és a költészet szívem ügye,
mert minden ember lelkét az irodalom táplálja, 
és az ember élethez nélkülözhetetlen

Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró 
Debreceni Zoltán Kisvejke  
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...

Kisvejkén lakom a magas dombok között.
A nap az égről már korán reggel köszön.
Barátságosak velem a sváb emberek.
Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.

Jó barátja vagyok a domboknak, völgyeknek.
A száguldó pataknak a gyászos temetőnek.
Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni.
Mert a Hajdúbagosi sérelmem
nem tudom feledni.

A kedvesem Csajé mosolyog mind a két szemembe.
Szeretné a bánatomat a szívemből kitépni.
Mosolyogva nézek rá mintha semmim sem fájna.
De a bánatomat nem tagadni mert az arcomon látja.

Kisvejke: 2012
 
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem

Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.

A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.

Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Magyar író akarok maradni... 

Magyar író akarok maradni,
akinek nem szükséges,
száz nagy költemény.
Aki egy versébe,
belesűríti az emberek sorsát,
fájdalmát,
és az egész életét.

Szeretném ha megismerne,
és szeretne az egész világ.
Boldogan olvassa kicsi versemet
minden ember most,
és majd halálom után.

Mert arra tanítom benne az embereket,
ne legyen utálat senki szíveben,
nyugodjon meg mindenki,
ne dühöngjön örökké a világ.
Egyformán szeresse egymást
magyar, zsidó és cigány.

Éppen úgy mint az égen,
a tündöklő nap.
Aki válogatás nélkül,
fehérre és barnára,
egyformán fényesen ragyog.
 
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő...
Nem vagyok nagy költő
cak szeretek írni.
A bánatot s a szomorúságot
papírra vetni.
A szegények bús írója vagyok,
tőlük az életről sokat is tanulok.

Kitárják nekem a szerető szívüket.
Letörlik előttem szemükről a könnyeket.
Elmondják sorba a gondjukat,
bajukat.
Abból írom le hosszan a verseket.
Debreceni Zoltán  
Debreceni Zoltán - Vigyázz a szívemre...

Szeretlek téged az Isten a tudója.
Te vagy a szívemnek a hajtórugója.
Ha majd egyszer feléd vet a sorsom.
Vigyázz a szívemre nálad ne csalódjon.

Sokat csalódott, kesergett eleget.
Pedig hű volt csak egyet szeretett.
Nevessünk boldogan a csillagos egekre.
Nagyon vigyázz Csajé az ártatlan szivemre.         
Debreceni Zoltán  
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel... 

A nap sugarai simogatják az ébredő fákat.
A harmatcseppek ragyognak a virágokon.
A madarak dalolnak boldogan.
Mint a szívem, amikor rád gondolok.

A mezőn a fű zölden hullámzik.
A szellő finoman simogatja az arcom.
A tavasz illata betölti a levegőt.
És én boldogan lélegzem be.

Egy új nap hajnalán vagyunk.
A remény és a szerelem szárnyán.
Hálás vagyok minden pillanatért. 
Mikor veled lehetek, kedvesem. 
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
                 
Debreceni Zoltán - A Csillagok Táncolnak...

Az éjszaka sötét fátyla alatt.
Csillagok ragyognak, mint gyémántok.
Ők a végtelen távolságokból néznek le ránk.
És a csendben táncolnak az égen.

A Hold mosolyog a csillagok között.
Titkokat őriz a fényes korongja.
A fák susognak, mintha ők is részesei lennének.
Ennek a varázslatos éjszakai táncnak.

Én is itt vagyok, nézem a csillagokat.
És elképzelem, hogy messze utazhatnék.
Talán egy nap én is csillag leszek.
És táncolhatok a végtelen ég alatt.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Biztatom a szívem.. 

  • Mindig búsan sétálgatok arra,
    ahol veled boldogan jártam én.
    Biztatom én a bolond szívem,
    hogy daloljon egy vidámabb zenét.
    A szívem némán, csendben zokog,
    hogy ne lássa meg senki.
    Hogy erre a gyönyörű szép tájra
    őtet a bánat kergeti.

Debreceni Zoltán Zsidó cigány író  
    Debreceni Zoltán Zsidócigány  író, versíró 
Debreceni Zoltán - A Mecsekben.. 


Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dombay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.

Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé 
Debreceni Zoltán Zsidó cigány író  
    Debreceni Zoltán Zsidócigány író, versíró 

Debreceni Zoltán: A Cigány szomszédom...


Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam sokszor iskolába.

Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még
a boldogság sem szereti.

A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem itt hagytak egyedül,
a nagy szegénységbe.

Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten.
Sóskát ettem a vadvirágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.

Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.

A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű, árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta mindig
a bozontos fejemet.

A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.

A cigány szomszédom
nem is oly sokára.
Elvitt engem a piactérre
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyermekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.

Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük szívből jövő
sok-sok szeretetet.

Nem is felejtem el soha
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.

Sándoros tanya : 1974 nyara
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé  
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé

 

Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...

Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.

A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.

Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.

Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek
Debreceni Zoltán Zsidó cigány író  
Debreceni Zoltán Zsidó cigány író 

 

Rokonok a zsidók és a romák?

Legalábbis ezt állítja egy izraeli tudós, Smuel Avukia, aki egy Zsidó-Roma Fórumot is létrehozott.

Avukia évek óta kutatja a zsidók és romák rokonságát, és úgy véli: az Ószövetségben megtalálta azt. Most készíti elő az erről szóló összefoglaló dokumentumot, melyet hamarosan bemutat a rabbitanácsnak.

Jediót Ahronótnak azt mondta, Ézsau egyik mondása is arra utal, hogy a romák valamikor rokonságban álltak a zsidókkal, és később Simeon törzsével azonosították őket.

Tudományos bizonyíték egyelőre nem sok van,

de romák körében máris igen népszerű ez az elmélet.

Éppen ezért az Avukia által létrehozott Fórum néhány hónapja már egy konferenciát is szervezett, amelyre főleg Franciaországból és Spanyolországból érkeztek romák Izraelbe, de voltak érdeklődők az Egyesült Államokból is.

Avukia szerint „a romák tudatában vannak ennek az ősi rokonságnak, de elveszítették a kapcsolatot. Ezért ezt a homályos tudást kell most megerősíteni”. Azt is mondta: csak idő kérdése, hogy ezt be is bizonyítsa.

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2016. április 1. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 1,031


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: