Április bolondja a népszokás szerint az, akit április elsején rászednek, a bolondját járatják vele. A rászedett személy az április bolondja.
Több országban elterjedt szokás. .
Akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az Április bolondját, a francia «poisson d'avril»-nak, az angol «Aprilfool»-nak az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az uj esztendőt április 1-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szigligeti Edének van ilyen cimű vígjátéka. (Április bolondja)
Április bolondja,
Felment a toronyba,
Megkérdezte:
– Hány óra?
Fél tizenkettő;
Bolond ez a kettő.
Természetesen bibliai eredet is szól április elsejéről, mely szerint Noé először ezen a napon küldte a szárazföld felkutatására a galambot, aki dolgavégezetlenül repült vissza a bárkára.
Több országban elterjedt szokás. Eredete nem tisztázott. Talán a bolondos áprilisi időjárásból ered. Egyik magyarázata szerint kelta népszokás volt, hogy április kezdetén vidám, bohókás tavaszi ünnepeket ültek. Más magyarázat szerint IX. Károly egy rendeletéből ered. 1564-ben az új esztendőt április 1-ről január 1-re tétette. Az akkor szokásban lévő újévi ajándékozás megmaradt, de a rendelet után április elsején már csak bolondos ajándékot adtak egymásnak az emberek.
Késõbb értékes ajándékok helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg. Még egy másik feltevések szerint az április elsejei tréfák gyökerei a háború istene, Mars tiszteletére rendezett római "bolondok ünnepére" vezethetõk vissza, mások eredetét Indiában keresik.
Valószínûleg valamilyen téltemetõ, tavaszköszöntõ pogány hagyományból eredt, s már az ókori görögök is megtréfálták, "április bolondjává" tették egymást ezen a napon.
A néphagyományok április elsejéhez kapcsolják Jézus "Pontiustól Pilatushoz" küldésének a mondását, Júdás öngyilkosságát, Lucifer "pokolraszállását". Ezen hagyományok tudatlanul is, de megőriznek eseményeket, melyeket a későbbiekben már az átlagember nem tud magyarázni.Az április elsejei évkezdet Franciaországban 1564-ben, Németországban 1584-ben szünt meg!Mind a két április elsejei mondás bolondot és szamarat említ:
"Április bolondja, május szamara!"
Április bolondja,Felmászott a toronyba,
megkérdezte hány óra,
féltizenkettõ,szamár mind a kettõ."
Ez a nap a szerencsétlenebbek közül való. Ilyenkor kellett futó növényeket – babot, dinnyét, tököt – ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották árpilis bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi királyválasztáshoz kötődik.
A gazda ma is örül az áprilisi szeszélyes, esős időnek, hiszen ha nedves az április - jók a terméskilátások.
Künn a ház előtt, a fa árnyékában terített asztal. Ott ült Április Bolondja meg a Kalapos, és teázott. Kettejük között egy mormota szunyókált. Április Bolondja meg a Kalapos rákönyökölt, mint valami párnára, s a feje fölött beszélgetett.
"Hű, de rossz lehet ennek a szegény Mormotának - gondolta Alice. - Még szerencse, hogy alszik, és nem érzi."
Az asztal hosszú volt, de azért mindhárman az egyik sarkán szorongtak.
- Nincs hely, nincs hely - kiáltozták, amikor megpillantották Alice-t.
- Dehogyis nincs - méltatlankodott Alice, s leült egy székre az asztal végén.
- Igyál egy kis bort - kínálgatta őt nyájasan Április Bolondja.
Alice keresgélt az asztalon, de nem talált mást, csak teát.
- Nincs is bor - szólt.
- Nincs bizony - mondta Április Bolondja.
- Nem illik azt kínálni, ami nincs - jegyezte meg Alice mérgesen.
- Nem illik leülni sem annak, aki nincs meghíva - mondta Április Bolondja.
- Nem tudtam, hogy ez csak a maguk asztala - felelte Alice. - Többnek van terítve, mint háromnak.
- De kócos a hajad - mondta a Kalapos, aki eddig csak kíváncsian fürkészte Alice-t, s most szólalt meg először
Alice Csodaországban 7. fejezet.