|
|
|
Bedő Debreceni Zoltán zsidócigány író, versíró legszebb versei
|
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Szép emberek.... Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
| |
( Debreceni Zoltán író ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Nagykereki - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
Szép emberek.... Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
.
Sástó..
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem
Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak,
egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány.
Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író, versíró
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró
.
Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Biharkeresztes versíró tollából
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
| |
Debreceni Zoltán író /Szép emberek |
( Debreceni Zoltán író ) HAJDBAGOS
.
.
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő..
Nem vagyok nagy költő
csak szeretek írni.
A bánatot s a szomorúságot
papírra vetni.
A szegények versírója vagyok,
tőlük az életről sokat is tanulok.
Kitárják nekem a szerető szívüket.
Letörlik előttem szemükről a könnyeket.
Elmondják sorba a gondjukat,
bajukat.
Abból írom le hosszan a szomorú sorokat.
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...
A téli erdő sűrűjében lépkedek.
Már egyedül megyek,
nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan,
Kedvesem de sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan a kikelet váltja,
majd meleg nyár borul újra
a havas téli tájra.
Aztán ősz,
színes, esős.
Sírnak az eső lepte fák,
éppen úgy, mint amikor megismertelek.
A fáról az eső,
mint a könnycseppek úgy hullanak reám.
Most olyan nehéz a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek,
Kedvesem rád emlékezek.
Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - A Cigány szomszédom...
Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam sokszor iskolába.
Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még
a boldogság sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem itt hagytak egyedül,
a nagy szegénységbe.
Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten.
Sóskát ettem a vadvirágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű, árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta mindig
a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom
nem is oly sokára.
Elvitt engem a piactérre
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyermekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük szívből jövő
sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.
Sándoros tanya : 1974 nyara
|
A cigány legszebb múzsa
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán - Saját lelkéhez...
Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútról
testem tompa, sötét mélyeiben lakozik.
Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság,
annyira tündöklik rajtad a büszke derű.
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján:
feledésbe nem merített sohasem téged a Léthe folyó.
Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán egymást érintik,
onnan ívelt le utad.
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni,
bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott.
Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur,
Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán,
földünknek törvényt mennyei Cynthia szab.
És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél –
volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.
Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen:
éppen elég magas és külseje kellemetes.
Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák,
Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát,
Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe, s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.
Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból,
két hurutos szememen árad a vaksi folyás.
Forr a vesém, gyomrom megdermed, s közben alatta gyulladt májamból gőzöl agyamba a vér.
Vagy csak azért bújtál e törékeny burkolatodba:
tudtad: gyönge a zár, melynek a foglya leszel?
Csakhogy a bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell?
Inkább bölcs se vagyok, csak nyavalyás ne legyek.
Atlas teste se kell, se Milo erejét nem irígylem:
nem baj, a test ha sovány, csak ne legyen beteges.
Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet
s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel,
messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát.
 |
|
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak...
Mosolyogva boldogan menj haza
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj,
amég hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
.
Debreceni Zoltán versíró.. Biharkeresztesi
|
|
( Debreceni Zoltán versíró ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak...
Mosolyogva boldogan menj haza
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj,
amég hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
Mihályháza. Debreceni Zoltán versíró
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
.
Hajdúbagos rólad beszél - Cigány író tollából
.
Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.
Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szegődtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..
Majd el hessegettem az emlékeket messze.
A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.
A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messziről meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.
Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméből a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem tőle.
Kisétáltam onnét a zöldellő mezôre.
A Rókás tó is ott áll, ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt, csak tégedet kérdezett.
Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán Zsidó cigány író
Dombóvár.. Debreceni Zoltán író
Cigány író
.
.
Kisvejke.. Debreceni Zoltán író
Cigány író Hajdúbagos
.
.
Hajdúbagos rólad beszél - Cigány író tollából
.
Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.
Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szegődtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..
Majd el hessegettem az emlékeket messze.
A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.
A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messziről meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.
Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméből a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem tőle.
Kisétáltam onnét a zöldellő mezôre.
A Rókás tó is ott áll, ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt, csak tégedet kérdezett.
.
Kisvejke... Debreceni Zoltán író
Cigány író
Kisvejke 2012(fotózó: Csajé)
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak...
Mosolyogva boldogan menj haza
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj,
amég hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
.
.
.
Debreceni Zoltán háza.... Dombóvár
Cigány író dombovari-haza
.
.
.
Debreceni Zoltán : A Mecsekben -
.
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe.
.
.
.
Debreceni Zoltán író könyve
Debreceni Zoltán könyve, életrajza és művei
.
.
.
Miket is beszélek - Cigány író tollából
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
.
.
Rókás tó
Cigány író fotózta: Rókás tó
.
.
.
Nagyvejke. Debreceni Zoltán író
Vers írók.. Nagykereki. Debreceni Zoltán
Miket is beszélek - Egy cigány író tollából
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
Cigány író Biharkeresztesi háza
Szép emberek // Pocsaj
 Debreceni Zoltán - A meggyilkolt alvó cigányember tőrténet... Zsidó cigány iró
.
.
BEDŐ
.
Csak azt akarom kérni
Vers:
Csak azt akarom kérni,
ne szeresd már a másikat,
ha megtudod ígérni,
én akkor leszek boldogabb,
én azt akarom látni,
a szemeden,hogy értem ég,
és nem akarok várni,
egy életet a percekért.
Refr:
Mond,hogy az a másik szerelem,
ha volt is más volt nem ilyen,
és mond,hogy régen tovatűnt.
Mond,hogy velem más lesz az egész,
hogy erre nem jön feledés,
és jó,hogy újból szeretünk.
Csak azt akarom kérni,
hogy te szeress nagyon-nagyon,
mert nem akarok félni,
hogy mit hoz majd a holnapom,
Én azt akarom látni,
hogy boldogok az emberek,
hogy nem kell sokat várni,
és én is az leszek veled.
.
Kisvejke
.
Estefelé - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.
Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.
A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat.
Debreceni Zoltán Zsidó cigány író
.
Szűz hó roppan - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
A téli erdő sűrűjében ballagok már egyedül megyek nem fogod a kezem.
Lábam alatt szűz hó roppan kedvesem, de sokat jártam itt veled.
Lassan a zimankót kikelet váltja, majd újra nyár borul a Hajdúbagosi tájra.
Aztán ősz, szines esős, sirnak az eső lepte fák éppen úgy mint amikor megismertelek.
Az eső úgy hullik rám a fáról mint a könnycseppek.
Olyan szomorú most a szívem...
A természet templomában vigaszt lelek kedvesem rádemlékezem.
..
Cigány író
.
.
Kisvejke
Cigány író Hajdúbagos
.
.
Hajdúbagos rólad beszél - Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Hajdúbagoson a pusztaságon jártam.
A homokos utakat egyenként bejártam.
A dombunkon is voltam a távolba néztem,
Majd könnyezve mélyen elmerengtem.
Köddé vált minden a messzeségbe.
Nem láttam sehol akit úgy szerettem.
Az emlékek mind hozzám szegődtek.
A régi múltunkról de sokat meséltek..
Majd el hessegettem az emlékeket messze.
A régi házamat vettem én szemügyre.
A gazdáját elvitte régen a halál.
A házam mosolygott úgy nézett reám.
A szomszédok vidáman fogadtak.
Rájuk mosolyogtam tobább is ballagtam.
A templom messziről meg ismert,
szép ruhát kapott.
Nem büszkélkedett benne,
könnyezve lócával fogadott.
Leültem mellé egy barna színü padra.
Könny hullott szeméből a sok panaszomra.
Sokat beszélgettük majd búcsút vettem tőle.
Kisétáltam onnét a zöldellő mezôre.
A Rókás tó is ott áll, ahol régen állott.
Szorosan átölelt nem tétovázott.
Egy madár többször mondta el a kakukk éneket.
De lehet nem is dalolt, csak tégedet kérdezett.
.
KISVEJKE
Kisvejke 2012(fotózó: Csajé) Debreceni Zoltán cigány író
.
Debreceni Zoltán : Addig menj amíg várnak...
Mosolyogva boldogan menj haza
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj,
amég hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak.
Ne szomorítsd el a lelkét,
a drága jó apádnak.
.
.
Dombóvár
Cigány író dombovari-haza
.
.
.
A Mecsekben - Egy cigány író tollából
.
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dombay tót a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe.
.
.
.
Derecske
Debreceni Zoltán Cigány író életrajza és művei
.
.
.
Miket is beszélek -Debreceni Zoltán Cigány író tollából
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
.
.
Rókás tó
Cigány író fotózta: Rókás tó
.
.
Szép emberek // Híres emberek
( Debreceni Zoltán versíró ) HBm. Sándoros tanya
Cigány író Kékestető 2015 nyara
.
Gyönyörű vagy mint a legszebb rózsa.
Hogy miért kedvellek csak a jó Isten tudja.
Nem láttalak mégis vágyom a csókodat.
Nézni a szemedet hallgatni a hangodat.
Ó Istenem miket is beszélek, hisz másé már a szíved.
Ne haragudj rám mert buta az én szívem.
Debreceni Zoltán Cigány író Biharkeresztesi háza
.
.
Szép emberek // Pocsaj
Debreceni Zoltán - A meggyilkolt alvó cigányember tőrténet... Debreceni Zoltán Zsidó cigány iró
.
.
BEDŐ
Debreceni Zoltán Cigány író
..
Kisvejke
Debreceni Zoltán Zsidó Cigány író
.
Úgy estefelé - Cigány író tollából
.
Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.
Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.
A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.
Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat.
.
Debreceni Zoltán Zsidó cigány író
Debreceni Zoltán Cigány író
Gyengéden simogatja a nyári szellő az arcomat.
A néma temetőbe Kisvejkén lassan ballagok..
Némán nézem a halottak honát.
Közben elmerengek azon,
vajon van e élet odaát.
Kisvejke, cigány író Debreceni Zoltán .
.
A gondolatok a fejembe teljesen összekeverednek.
Mikor látom a sírok nem kopnak,
hanem a temetőben egyre többen lesznek.
Csodálkozom a kőből készült szentkereszt is elmállik,
pedig az istennek csinálták.
Kérdezem magamtól akkor a húsból-vérből lévő ember,
hogy élne odaát.
A falevél hiába sír ősszel a földre hull megy a körforgásba.
Mi is elmegyünk az örök elmúlásba.
/Kisvejke: 2012.06.08./
.
Cikkhez csatolt fotók módosítása
|
