 |
 |
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán - Tudod mi a szerelem?
Csodálni valakit, aki rád nevet.
Fogni a kezét, hogy egy legyen veled.
Ha távol van tőled, aggódva félteni.
Ha melletted van, lelkével egy lenni.
Ha mással látod,
könnyezni utána,
de ha újra eljön,
bűne megbocsájtva.
Magadból neki adni testedet, lelkedet.
S egy életen át el nem feledni,
hogy egyszer a tiéd lehet.
|
 |
Debreceni Zoltán Múzsája...
Megállok elmerengve nézem a képedet.
Ahogy a vadvirágos réten lassan lépkedek.
Eszembe jutsz a kanyargós úton.
Ahol elmélkedem a pimasz régi múlton.
Könyörtelen volt hozzám az élet.
Nem engedte, hogy parolázak véle.
Megszorongatta gyakran a nyakamat.
Megakart folytani, de nem hagytam magamat.
|
 |
|
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író, versíró
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró .
Biharkeresztes versíró tollából
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő..
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...
Debreceni Zoltán - A Cigány szomszédom... |
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé
|
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán - Saját lelkéhez...
Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútról
testem tompa, sötét mélyeiben lakozik.
Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság,
annyira tündöklik rajtad a büszke derű.
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján:
feledésbe nem merített sohasem téged a Léthe folyó.
Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán egymást érintik,
onnan ívelt le utad.
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni,
bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott.
Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur,
Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán,
földünknek törvényt mennyei Cynthia szab.
És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél –
volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.
Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen:
éppen elég magas és külseje kellemetes.
Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák,
Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát,
Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe, s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.
Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból,
két hurutos szememen árad a vaksi folyás.
Forr a vesém, gyomrom megdermed, s közben alatta gyulladt májamból gőzöl agyamba a vér.
Vagy csak azért bújtál e törékeny burkolatodba:
tudtad: gyönge a zár, melynek a foglya leszel?
Csakhogy a bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell?
Inkább bölcs se vagyok, csak nyavalyás ne legyek.
Atlas teste se kell, se Milo erejét nem irígylem:
nem baj, a test ha sovány, csak ne legyen beteges.
Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet
s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel,
messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát.
 |
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
|
 |
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel...
A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben.
A madarak dalolnak, a szél susog,
Tavasz reggelén minden életre kel.
A patak vize csobogva kanyarog,
a fák lombja zölden hullámzik a szélben.
A természet mosolyogva boldogan ébred,
Tavasz reggelén minden életre kel.
|
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán: Tiszaparti szerelem |
|||
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
|
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
 |
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
|
 |
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak
A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
 |
 |
||
| Dombóvár Debreceni Zoltán Cigány író Múzsája Csajé |
|
 |
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam iskolába.
Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még az sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem egyedül hagytak itt,
a nagy szegénységben.
Egy nyári szép napon a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten,
sóskát ettem a vad virágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren
a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára,
színes lóra
és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű,árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
A szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta,
mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Zsírozott egy nagy szelet péki kenyeret.
Csodálkozva néztek rám,
a sok apró cigány gyerekek,
hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom,
nem is oly sokára.
Elvitt a piactérre,
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyerekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük,
szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha,
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.
Biharkeresztes. Debreceni Zoltán író
 |
.
Hajdúbagos Debreceni Zoltán író, versíró legszebb múzsája Csajé
|
 |
|
|
Debreceni Zoltán múzsája Csajé
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Vers írók.. Debreceni Zoltán Biharkeresztes
|
Vers írók... Debreceni Zoltán. DERECSKE
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
Hajdúbagos Debreceni Zoltán
 |
Debreceni Zoltán - A Mecsekben....
.
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dobay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe
|
Debreceni Zoltán - Csak azt akarom kérni
Csak azt akarom kérni,
ne szeresd már a másikat,
ha megtudod ígérni,
én akkor leszek boldogabb,
én azt akarom látni,
a szemeden,hogy értem ég,
és nem akarok várni,
egy életet a percekért.
Refr:
Mond,hogy az a másik szerelem,
ha volt is más volt nem ilyen,
és mond,hogy régen tovatűnt.
Mond,hogy velem más lesz az egész,
hogy erre nem jön feledés,
és jó,hogy újból szeretünk.
Csak azt akarom kérni,
hogy te szeress nagyon-nagyon,
mert nem akarok félni,
hogy mit hoz majd a holnapom,
Én azt akarom látni,
hogy boldogok az emberek,
hogy nem kell sokat várni,
és én is az leszek veled.
|
.
Debreceni Zoltán - Éhezes. ..
|
Debreceni Zoltán - Szeretni kell...
Szép lassan meghalunk a létünk így múlik el.
De amíg élünk boldogan szeretni kell.
Vannak szomorú bánatos nappalok
Mikor úgy érezzük most belehalok.
De bármilyen nehéz, az úton menni kell tovább.
Szeretni és szeretni kell, hogy legyőzük a halált.
|
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
.
|
