Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán író emléklapja
(Debreceni Zoltán
Vers Kékestetőről: Debreceni Zoltán versíró tollából
Emlékszel fényes őszi este volt az égen ragyogott a hold.
A Kányai fogadóban egy ismerős szép melódia szólt.
Felettünk az égen ragyogtak a fényes csillagok.
Akkor minden olyan szép volt azt hittem csak álmodok.
Először ott éreztem boldogság és szerelem nélkül semmit sem ér az életem.
A szerelem érzése teljesen átjárta akkor a szívemet lelkemet.
Észre sem vettem, hogy a válladon boldogan nevetek.
Nem felejtem el soha azt a gyönyörű Kékestetői őszi éjszakát.
Amikor először hallhattam a szívemben a szerelem lágy szavát.
Akkor a boldogság és az öröm töltötte be a lelkemet.
De akkor még tudtak szívből szeretni az emberek.
Debreceni Zoltán író
( Debreceni Zoltán versíró ) HBm. Sándoros tanya
Debreceni Zoltán versíró az a fajta fickó ,
aki nem ijed meg a saját árnyékától!
Debreceni Zoltán - A Tavasz bolyong a határon...
A nap sugarai áttörnek a felhők között, a reggeli harmat
a fűszálakon s a virágokon pihen.
A madarak az égen dalolnak,
a szél a pusztában bolyong halkan susog,
Egy új évszakot a tavaszt üdvözöljük most.
Az ébredő természet szépsége csodásá varázsolja a tájat.
A virágok szirmai színes szőnyeget terítenek a zöldellő rétre.
A tavasz illata a levegőben terjeng,
az emberi szívében öröm és boldogság ébred.
Derecske - Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán: Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén,
Hol a múlt és jelen találkozik édesen.
A sok tavaid vígan mosolyognak!
A várfalak között a történelem szavakban
hozzánk szólanak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat,
A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok.
A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng,
Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely,
Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt.
A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei,
És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk,
Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók.
Legyen boldog minden napod, Dombóvár,
Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek.
(Debreceni Zoltán Dombóvár MÁV állomás)
Debreceni Zoltán: A Cigány szomszédom...
Árva gyermekként nevelkedtem én fel
Pocsajban a Téglavetőben.
Úgy is hívtak engem a falu árvája.
Éhesen korgó hassal,
jártam sokszor iskolába.
Cipőm lyukas volt,
a ruhámat télen,
a hideg szél átjárta.
Az öröm és a boldogság,
elkerült nagyon messzire.
Mert a szegény árvát még
a boldogság sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem,
a mennyekbe.
Engem itt hagytak egyedül,
a nagy szegénységbe.
Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam,
az éhségtől szédülten.
Sóskát ettem a vadvirágok között.
Akkor tájban a forgó is,
néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam.
De jó lenne ott lenni,
a piactéren a zenés mulatságban.
Vágytam a körhintára, színes lóra
és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól
a keserű, árva életemet.
Tudta,hogy árva vagyok.
a szüleim a Jézuskához költöztek.
Ezért ha tehette megsimogatta mindig
a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott.
Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott.
Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem,
a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom
nem is oly sokára.
Elvitt engem a piactérre
a zenés mulatságba.
Úgy tekintett rám,
mint saját gyermekére.
Felültetett többször a színes lóra,
és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát,
fagyit és csokit is eleget.
De ami nekem legjobban hiányzott.
Kaptam tőlük szívből jövő
sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha
azt a gyönyörű délutánt.
Mikor együtt mulatott velem.
A jó szívű sok gyerekes,
kedves cigány család.
Sándoros tanya : 1974 nyara
 |
|
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
Debreceni Zoltán: Megőszült a hajam...
Megőszült a hajam a nagy része elkopott.
A cudar élet engem teljesen becsapott.
Az életre fogom az egész hibámat.
Pedig én hibáztam mert nagyon szeretem,
ezt a megkopott világot.
Kisvejke. Debreceni Zoltán író
.
Debreceni Zoltán: Augusztusi nyár.
Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.
Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk.
Pedig a szívem majd megszakad bennem
.
A cigány irodalom legszebb múzsája Csajé..
.
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
