ELFELEJTETT EMLÉK
Emlékszel egy régi éjszakára?
Lágy zene omlott – táncra kértelek.
Hold csillant a terem ablakára –
S mint égi tündért, lágyan vittelek.
Azt mondtad, jaj, soha el ne múlna…
Ez a keringő, Istenem, de szép!
Úgy repültél lágy álomba hullva –
Égő szívvel, - emlékszel – e még?
Azóta – bár a lelkünkben fájón –
Egymást némán hányszor elkerültük.
Édes beszéd nem nyílott ki szánkon.
Úgy – e, milyen hirtelen feledtünk?
Nagy Bálint
Bakonyszentkirály