Nimród király 

(dalszöveg)

Nimród király égi harcos, 

Az ősei népünk atyja! 

Hozd el nékünk újra a fényt, 

A büszke magyaroknak!

Sólyomszárnyon a nap felé törsz, 

És versenyt szállsz a széllel; 

Megcsodál ki az ég felé néz, 

Ott fenn a magas égben!

Sólyomszárnyon és sólyom foggal, 

Él az ősi népem; 

Fészket rakunk a bérceken, 

És a pusztáknak mélyében!

Lovainknak járásától, 

Reszketnek a földek; 

Nyilaink a magas égben, 

A csillagokig érnek!

Virágoztasd fel e-népet, 

A Magnak reménységét; 

Hogy büszkén éljen itt e-földön, 

Mit néki kijelöltél!

Nimród király égi harcos, 

Mi nem feledünk téged; 

Ha felnézünk a magas égre, 

A szívünk véled repdes!

Sólyomszárnyon és sólyom foggal, 

Él az ősi népem; 

Fészket rakunk a bérceken, 

És a pusztáknak mélyében!

Lovainknak járásától, 

Reszketnek a földek; 

Nyilaink a magas égben, 

A csillagokig érnek!

Puszták mélyén dobok szólnak, 

És hívnak minden magyart; 

Gyűljünk össze az ősi tűznél, 

Mit a táltosok gyújtanak!

Jó magyarok mi egyek vagyunk, 

Bárhová is mentél; 

Nimród király vigyázz reánk, 

És óvja a Mag népét!

Sólyomszárnyon és sólyom foggal,

Él az ősi népem; 

Fészket rakunk a bérceken, 

És a pusztáknak mélyében!

Lovainknak járásától, 

Reszketnek a földek; 

Nyilaink a magas égben, 

A csillagokig érnek! 

2012. Március havában. 7.-én 

Nyikos Tibor