|
|
Bonyhádi híres írók, versírók Debreceni Zoltán: versei/ Kisvejkei író, versíró
|
Debreceni Zoltán - Sosem halok meg?
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban, mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon. Az ég kékje öleli át az egész földet, Olyan mint egy végtelen szerelem.
A madarak vígan dalolnak a lombok között, szerenádot zengve a hajnalnak. A virágok kinyitják színes szirmaikat, a szél halkan susog a zöldellő fák között.
Egy új gyönyörű nap köszönt ránk,
reményt és lehetőséget hozva. Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre, hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat... Debreceni Zoltán@1974.07.25.Minden jog fenntartva.
Sándoros tanya : 1974
Cigány irodalom és kúltúra ,Debreceni Zoltán versíró alkotásaimat..
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel...
A nap sugarai átölelik a mezőt, Virágok nyílnak, mint gyémántok a fűben. A madarak dalolnak, a szél susog, Tavasz reggelén minden életre kel.
A patak vize csobogva kanyarog, a fák lombja zölden hullámzik a szélben. A természet mosolyogva boldogan ébred, Tavasz reggelén minden életre kel.
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.
Biharkeresztes, Cigány író
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álom világ.
Dombóvár - Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Vers Dombóvárról...
Dombóvár, te város a völgy mélyén, Hol a múlt és jelen találkozik édesen. A sok tavaid vígan mosolyognak A várfalak között a történelem szavakban szólalnak.
A piactéren a zöldségárusok vidáman kínálják portékájukat, A templomok harangjai szólnak, mint régi dalok. A kis kávézók teraszain a kávé illata terjeng, Míg a városi parkban a fák hűs árnyékot vetnek.
Dombóvár, te csendes és barátságos hely, Ahol az emberek mosolyognak, és a nap mindig süt. A régi házak homlokzatán a múlt idők emlékei, És a város szívében a szeretet mindig él.
Dombóvár, te város, amit mindig szívünkbe zárunk, Hol a múlt és jelen összefonódik, mint a folyók. Legyen boldog minden napod, Dombóvár, Mert te vagy az, ahol otthon vagyok, és mindig szeretlek
|
Debreceni Zoltán versíró, Kisvejke
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom... .
Kisvejkén lakom a magas dombok között. Itt a nap az égről korán mosolyogva köszön. Barátságosak velem a sváb emberek. Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.
Jó barátja vagyok itt a domboknak, völgyeknek, A száguldó pataknak a gyászos temetőnek. Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni. Mert a Hajdúbagosi sérelmem nem tudom feledni.
A kedvesem mosolyog mind a két szemembe. Szeretné a bánatomat a szívemből kivenni örökre. Mosolyogva tekintek rá mintha semmi sem fájna. De a bánatomat Ő minden pillanatban látja.
Kisvejke: 2012
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán író emléklapja
Debreceni Zoltán versíró
.
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
.
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ...
Őszi szél susog a lombok között, Sárga levelek hullnak a földre. A nap sugarai még melegen simogatnak, De az éjszaka hűvös, mint a tél.
A fák csendesen megpihennek, A természet lassan álomba szenderül. Az őszi színek festik a tájat, Mint egy varázslatos festményt.
Emlékek szállnak a széllel, Régi szerelmek, boldog pillanatok. Az őszi napok halkan mesélnek, Mint egy régi, kopott könyv lapjai.
Őszi hangulat, békesség és nosztalgia, Mikor a múlt és a jelen találkozik. Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj, Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012
Cikkhez csatolt fotók módosítása
|