. Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán író, versíró
Született: 1954. november 2., Pocsaj
Lakcíme: Hajdúbagos, Sinai u. 1.
Lakóhelye: Kisvejke, Rákóczi u. 29.
Elérhetősége: debreceni-zoltan@temail.hu
.
. Élete és pályafutása:
Debreceni Zoltán nehéz gyermekkora volt heten voltak testvérek
szinte tanyán nevelkedett.
Zsidó-cigány származása miatt sokat bántották.
Iskolába 5-6 km-t járt gyalog, télen-nyáron.
Gyermekkorát Pocsajban, majd Kismarjában, Sándoros-tanyán,
Konyári-Sóstó tanyán,
Hosszúpályiban, Derecskén, Biharkeresztesen, Nagykerekiben,
Hajdúbagoson és Kisvejkén töltötte.
Jelenleg Dombóváron él.
Állatorvos szeretett volna lenni, és felsőbb iskolába Berettyóújfaluba, Debrecenbe,
Budapestre járt. Édesanyja fiatalon rákbetegségben hunyt el, édesapja és
15 éves öccse rövid időn belül követték a halálba. Az apró testvéreinek nevelése rámaradt,
így a felsőbb iskoláját nem tudta befejezni, mert dolgoznia kellett.
Első verse 1973-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban, ami nagy vihart kavart.
Ezt követően versei a Képes Újságban és több napilapban is megjelentek.
Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni.
Tehetségére egy derecskei helytörténész figyelt fel,
így életrajza és művei könyv formában 2016-ban jelentek meg.
A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását, határőr volt,
majd a Magyar Államvasútakhoz került mint vezető jegyvizsgáló,
ezt követően vonatvezetőként dolgozott.
Súlyos tüdőműtét miatt fiatalon rokkant lett.
Zsidó-cigány származása miatt eltiltották tőle fiatal korában a szerelmét,
aminek sebei fájdalmát egész életében némán hordta,
ahogy verseiből ismerhetjük.
Inspirációja a cigány irodalom legszebb múzsája, Csajé volt.
Emléklapot kapott 2017-ben és 2019 tavaszán.
Többször kapott elismerő Oklevelet.
Dombóvárra 2015-ben költözött a Jobbikosok zaklatása miatt
Hajdúbagosról amit verseiben is megörökített.
Életrajza videón Angol nyelven is megjelenteti.
Debreceni Zoltán Derecske Erkel F. U. 2sz. háza
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
(Debreceni Zoltán Életrajza és művei könyv formában megjelenteti 2016-ban)
.
Emléklapot kapott 2017 ben és 2019 tavaszán
Debreceni Zoltán emléklapot kapott a művészetéért.
Debreceni Zoltán író emléklapja 2019
.
.
Elismerő Oklevelet kapott több alkalomkor kapott.
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró
Debreceni Zoltán Hajdúbagos Sinai U. 1sz alatti háza.
Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...
Idegen tájon élek erre mindig hűvös szél dalol. A nyár elvitte szívemből az örömet, benne csak a szomorú bánat honol. Csendben sétálok Dombóváron a száz éves vadgesztenye fák alatt. A jobbikosok zaklattak elkellet hagyni rákos betegen az otthonom.
A szomorúsággal karöltve járok. Elhagyott a engem minden öröm. Könyezik mindig a szemem a gyávaságom miatt mikor nem lát senki magamat mindig jól szembe köpöm.
Az utcán mosolyogva mennek el mellettem az emberek. Idegen ember vagyok én itt, még rám sem köszönnek. Sírva nézem ahogy a szél e falum felé viszi az égen a bárányfelleget. Zsidó Cigány vagyok csak azért bántottak engemet, A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.
(Ezt a verset Dombóváron : 2015 tavaszán írta az író.)
.
-
Debreceni Zoltán művei olvashatók:
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé
Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz...
Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év, sok sötét felhős nap. De a szépséged nem változott ugyan az maradt. Akik csodálják szépségedet, Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.
Hadd fusson, hadd repüljön feletted az embert nyüvő makacs idő. Te mindig dobd le a fukar élet irigylő ráncait. A boldogság és a szerelem legyen sokáig még, aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.
Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait. Kérlek áruld el nekik kedvesem, hogy mit teszel. Hagy tudja meg az egész világ mi az, amitől minden évben szebb és szebb leszel...
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író, versíró
.
Dombóvár farm
Debreceni Zoltán - A vén tanya...
A régi tanyánk ablaka törött, ajtajával játszik a téli szél. Hullik róla a vakolat, málik róla már a mész. Anyám nem vár az ajtóba meghalt régen már szegény. A Bodri is rég elpusztult már az sem szalad én elém.
Karácsony és új év körül mindig meglátogatom a vén tanyát. Ahol finomakat főzött - sütött nekem a drága jó édesanyám. Sóhaját mindig hallom ahogy fújja a szél a havat. Szegény anyámnak a lelke, Örökre a vén tanyába itt maradt.
Debreceni Zoltán író, versíró
Kismarja Berettyópart / Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Szeretnék újra gyermek lenni... Kismarja
Szeretnék újra gyermek lenni, hogy tudjál apám a nyakadba venni. Szeretnék egyedül sétálni veled, mint valaha nagyon rég. Mikor együtt legeltettük a teheneket, Pocsajba a róna közepén.
Most szinte látom apám a mosolygó arcodat,
ahogy a botodra támaszkodva nézted, a kutyádat. Magasra emelted fel a szerető kezedet. A kutya ugatva hajtotta elébed a teheneket.
Délben a gémeskútnál, ahol mindig delelt a gulya. Nem hagytalak aludni, a kérdéseim zúdultak a nyakadba.
Nem bosszankodtál az értelmetlen kérdéseim miatt. Mosolyogva válaszoltál, és megsimogattad a fejem. A fáradtságtól pedig majd le ragadt sokszor a szemed.
Apám már nem nyafognék, hagynálak délben pihenni. Már tudom mit jelent egy gyermeket órákig a nyakamba cipelni.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem...
Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány
együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. hogy az erdőben
nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból
lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak,
hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét.
Debreceni Zoltán - Buta szél...
Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt. Simogatta szellőkén az arcomat, s fülembe dudolta a régi dallamot. Most töri a kerítés a földön hempereg, hozza a nagy esőt hajtsa a felleget.
Mi történt veled láthatatlan szél? Mennyi munkát adtál nekem,? minden itt hever szanaszét.! Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt. Hagyd, hogy lássam még ahol anyám boldogan nevetgélt..
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Augusztusi nyár...
Csajé Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban. Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában. A bárányfellegek is gyönyörködtek benned. Csak lassan bandukoltak a fellegekkel tarkitott égen.
Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger. Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel. A fák is halkan vigasztalnak, suttogják: felejtselek el téged. Én mosolyogva igennel bólintok rájuk. Pedig a szívem majd megszakad bennem.
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró
Debreceni Zoltán író, versíró
.
Debreceni Zoltán - Szerény konyha az enyém...
Egyszerű kis szerény konyha az enyém. Nem is kellene ettől több nekem. Ha meghalok úgy is itt marad minden. A hideg sírba innen semmit el nem vihetek.
Szívemhez nőt pedig minden Csak a jó Isten tudja, hogy ennyire miért szeretem. Ezek nélkül búsabb lenne. Talán a boldogtalan életem.
A gáztűzhelyen egy teafőző. mellette kopott régi kotyogó. Sajátom itt nekem minden. Nincsen rajta egy krajcár foglaló.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Cigány írók
Cigány írók Cigány költők! Sokasodjatok, emelkedjetek, nőjetek fel az égig. A kezetek érjen el a túlsó világ szélig.
Betegen, fáradtan, vérzően is lépjetek előre. A cigányokat és az embereket tanitsátok, neveljék, ne hagyjátok elveszni a rossz sors tengerében.
Debreceni Zoltán író, versíró
(Debreceni Zoltán gondolata... )
Az írás és a költészet szívem ügye, mert minden ember lelkét az irodalom táplálja, és az ember élethez nélkülözhetetlen
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró
Debreceni Zoltán - Kisvejke faluban lakom...
Kisvejkén lakom a magas dombok között. A nap az égről már korán reggel köszön. Barátságosak velem a sváb emberek. Mosolyognak rám ha az utcára kimegyek.
Jó barátja vagyok a domboknak, völgyeknek. A száguldó pataknak a gyászos temetőnek. Gyakran kijárok a temetőbe a bánatom temetni. Mert a Hajdúbagosi sérelmem nem tudom feledni.
A kedvesem Csajé mosolyog mind a két szemembe. Szeretné a bánatomat a szívemből kitépni. Mosolyogva nézek rá mintha semmim sem fájna. De a bánatomat nem tagadni mert az arcomon látja.
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog, Virágok nyílnak, szívekben is lobog. Két szerelmes szív találkozik a réten, Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat, Kezüket összefonva sétálnak a határban. A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt, Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások, Együtt járják az élet útját, kéz a kézben. Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata, Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Magyar író akarok maradni...
Magyar író akarok maradni, akinek nem szükséges, száz nagy költemény. Aki egy versébe, belesűríti az emberek sorsát, fájdalmát, és az egész életét.
Szeretném ha megismerne, és szeretne az egész világ. Boldogan olvassa kicsi versemet minden ember most, és majd halálom után.
Mert arra tanítom benne az embereket, ne legyen utálat senki szíveben, nyugodjon meg mindenki, ne dühöngjön örökké a világ. Egyformán szeresse egymást magyar, zsidó és cigány.
Éppen úgy mint az égen, a tündöklő nap. Aki válogatás nélkül, fehérre és barnára, egyformán fényesen ragyog.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő...
Nem vagyok nagy költő cak szeretek írni. A bánatot s a szomorúságot papírra vetni. A szegények bús írója vagyok, tőlük az életről sokat is tanulok.
Kitárják nekem a szerető szívüket. Letörlik előttem szemükről a könnyeket. Elmondják sorba a gondjukat, bajukat. Abból írom le hosszan a verseket.
Debreceni Zoltán - Vigyázz a szívemre...
Szeretlek téged az Isten a tudója. Te vagy a szívemnek a hajtórugója. Ha majd egyszer feléd vet a sorsom. Vigyázz a szívemre nálad ne csalódjon.
Sokat csalódott, kesergett eleget. Pedig hű volt csak egyet szeretett. Nevessünk boldogan a csillagos egekre. Nagyon vigyázz Csajé az ártatlan szivemre.
Debreceni Zoltán - Tavaszi Reggel...
A nap sugarai simogatják az ébredő fákat. A harmatcseppek ragyognak a virágokon. A madarak dalolnak boldogan.
Mint a szívem, amikor rád gondolok.
A mezőn a fű zölden hullámzik. A szellő finoman simogatja az arcom. A tavasz illata betölti a levegőt. És én boldogan lélegzem be.
Egy új nap hajnalán vagyunk. A remény és a szerelem szárnyán.
Hálás vagyok minden pillanatért.
Mikor veled lehetek, kedvesem.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - A Csillagok Táncolnak...
Az éjszaka sötét fátyla alatt. Csillagok ragyognak, mint gyémántok. Ők a végtelen távolságokból néznek le ránk. És a csendben táncolnak az égen.
A Hold mosolyog a csillagok között. Titkokat őriz a fényes korongja. A fák susognak, mintha ők is részesei lennének. Ennek a varázslatos éjszakai táncnak.
Én is itt vagyok, nézem a csillagokat. És elképzelem, hogy messze utazhatnék. Talán egy nap én is csillag leszek. És táncolhatok a végtelen ég alatt.
Debreceni Zoltán - Tavaszi Dal...
A nap sugarai simogatják a fű szálakat. A virágok színes szőnyege terül el előttünk. A madarak dalolnak, boldogan szárnyalnak. És a tavasz illata betölti a levegőt.
A fák lombja zöldbe öltözik, élettel teli. A patak csobogása halkan szól hozzánk. A természet ébred, és mi is vele együtt. Egy új korszak kezdetét ünnepeljük.
A tavasz szépsége magával ragad.
Szívünkben a remény és a szeretet virágzik. Ahogy a nap sugarai melegítik a földet. Mi is egymás felé hajlunk, mint a virágot
Debreceni Zoltán - Áprilisi reggel...
A nap sugarai szelíden ébrednek,
Virágok nyílnak, a világ éled. A fák lombjai zöldbe öltöznek, S a reggeli harmat a fűszálakon ékeskedik.
Madarak dalolnak a lombok között.
A szívem boldogan dobog, mint a gyermeké. A tavasz illata betölti a levegőt, És minden pillanatban új remény születik.
Tavaszi reggel, te csodás idő. Mikor a természet ébred, és én is vele. A napfény simogatja az arcomat. És boldogság tölti el a szívemet.
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon. Az ég kékje öleli át az egész földet, Olyan mint egy végtelen szerelem.
A madarak vígan dalolnak a lombok között, szerenádot zengve a hajnalnak. A virágok kinyitják színes szirmaikat, a szél halkan susog a zöldellő fák között.
Egy új gyönyörű nap köszönt ránk,
reményt és lehetőséget hozva. Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre, hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat...
Sándoros tanya : 1974
Debreceni Zoltán - Éjszaka után újra nappal lesz..
A nap felkel, a világ újra ébred, Színes vadvirágok nyílnak a réten. A madarak dalolnak, a fák halkan susognak, Az élet zsong, a szívünk dobban.
A patak csobog, a szél suttog, A hegyek magasak, az ég kék és nagy. A világ tele van csodával és szépséggel, Minden nap új kalanddal és reménységgel.
Az élet olyan, mint egy színes festmény, Tele van örömmel és bánattal, nevetéssel és könnyekkel. De minden nap van új lehetőség, Hogy megtaláljuk a boldogságot és a szeretetet.
Debreceni Zoltán író, versíró
. Debreceni Zoltán - Biztatom a szívem..
-
Mindig búsan sétálgatok arra, ahol veled boldogan jártam én. Biztatom én a bolond szívem, hogy daloljon egy vidámabb zenét. A szívem némán, csendben zokog, hogy ne lássa meg senki. Hogy erre a gyönyörű szép tájra őtet a bánat kergeti.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - A mosolyod...
A mosolyod fennt ragyog már a csillagos égen. Esténként elnézem az ezüstös holdfényben. Mosoly közben lehunyod a szemed mint valaha régen. Keserű szívvel nézem én a vadvirágos réten
|
. |
.
.
.
Debreceni Zoltán - Szeretlek..
A szívem mélyén ég egy láng, Mely csak rád gondol, éjjel-nappal. Minden pillanatban veled álmodom, Te vagy nekem a hajnal csillaga.
A szemedben látom a végtelen égboltot, A mosolyodban a napfény ragyog. A kezed érintése, mint a nyári szellő, Mely gyengéden simítja arcomat.
Minden szó, mit kimondasz, édes dallam, Mely betölti szívem minden zugát. Veled minden nap ünnep, minden óra kincs, Te vagy az életem, a boldogságom.
Ígérem, hogy mindig melletted leszek, A nehéz napokon és az örömökben. Szeretlek téged, most és örökké, Mint a csillagok szeretik az eget.
Debreceni Zoltán - 0lyan jó téged szeretni...
A szívem mélyén, hol a vágyak élnek, Ott rejtőzik egy édes titok, mélyen. Egy szó, mi csak Rád vár, s szívemben ég, Szeretlek, s ez a szó mindent megér.
A csillagok fényénél is fényesebb, A szemed ragyogása, mely engem keres. A Hold fénye alatt, a csókod íze, Mint édes méz, mely szívemnek égő tűze.
A napfelkelte színei, mint a vágy, Mely bennem ébred, minden új nappal társ. A szellő simogatása, mint a szó, Mely suttogja: "Szeretlek, ne hagyj el soha."
A virágok illata, a tavasz hírnöke, Mint a szerelmem, mely mindig csak Téged keres. A zöldellő fák, a természet zenéje, Mint szívünk dallama, mely örökké él.
Szeretlek, s e szó, mint édes dallam, Mely szívünkben zeng, s nem ismer akadályt. A szerelmünk, mint örök tűz, mely lángol, És melyet semmi sem olthat el soha.
Debreceni Zoltán író, versíró szülei
|